Interjú Villányi Attilával – 1. rész

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2013. április 25., csütörtök 07:55

Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú első részében az érettségi feladatsorokról, a közép- és emelt szintű vizsga közötti különbségekről, a felkészülés és a felkészítés módszereiről kérdeztük.

villanyi_attila_kep
Fotó: Hegedüs Kristóf

Ki, hogyan és mikor állítja össze az idei kémia érettségi feladatsort?

Hogy pontosan ki, és pontosan mikor, ezt igazán nem lehet tudni, mert korábban, az érettségi előtt akár több évvel is elkészíthették. Ugyanis van egy bizottság, ennek a tagjai állítják össze a feladatokat. Egy ember lektorálja a feladatsort, van feladatmegoldó lektor, aki utána megoldja a feladatokat, és ezután a feladatsor bekerül egy biztonságos helyre. Aztán onnan valaki véletlenszerűen húz egy feladatsort valamikor az érettségi előtt. Ekkor még egy, kvázi „csúcs-lektor” megoldja a feladatokat és a bizottság elnökével egyeztetve megtörténnek az utolsó javítások, pontosítások. Miután rábólintott ez az utolsó lektor is, akkor sokszorosítják a feladatsort.

Milyen szempontok alapján választják ki az érettségi feladatokat?

Van egy mindenki által ismert vizsgaleírás, ami tartalmazza, hogy milyen részekből állhat egy feladatsor. Ebben az van benne, hogy közel azonos százalékban kell tartalmaznia általános, szervetlen és szerves kémiai kérdéseket. Az is benne van, hogy a számítási feladatok milyen arányban legyenek, és az is, hogy pontok tekintetében egy-egy feladattípusnak van egy maximális vagy éppen minimális százaléka. Így ennek megfelelően fogják összeállítani a feladatsort.

Tehát akkor a sorsolás miatt nem tudnak olyan szempontokat figyelembe venni, hogy ha tavaly volt elektrokémiai számolás, meg tavalyelőtt is, akkor idén ne legyen…

Nem, ez nem szempont, mert ezek a feladatlapok már elkészültek. Májusban az idegennyelvű feladatlapokhoz másik feladatsort szoktak lefordítani biztonsági okokból, és például volt olyan, hogy majdnem ugyanaz a feladat volt mind a kettőben, mert éppen úgy jött ki a lépés.

Miben látja a fő különbséget a közép- és az emelt szintű írásbeli között? Kinek melyiket érdemes választani?

A középszintű érettségi visszatekintő jellegű, tehát nem szelektáló érettségi, mindössze azt ellenőrzi, hogy megtanultak-e bizonyos dolgokat a középiskolai tananyagból, ami ráadásul meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen csak a kötelező, gimnáziumban két éven át tartó heti két órás kémiatanulás során sajátítódott el, plusz még az általános iskolai 8. osztályos szervetlen kémia, hiszen szervetlen kémia – legalábbis jelenleg – nincsen a középiskolai oktatásban. Ez viszont azt is jelenti, hogy ezt az érettségit azoknak is le kell tudni tenni, akik mondjuk dolgozók gimnáziumába járnak és heti fél órában tanultak kémiát, ha nem is ötösre, de legalább egy kettesre. Ennek megfelelően ezek a feladatok nem túl fantáziadúsak és nem is túlságosan nehezek, mondhatni nagyon könnyűek. Az én véleményem az, hogy tulajdonképpen egyetlen egyetemnek sem lenne szabad elfogadnia ezt, mint felvételit kiváltó feladatsort. Viszont, mivel néhány egyetem ezt kéri, illetve korábban minden egyetem elfogadta, ebben a feladatsorban is keletkeztek olyan feladatok, amelyek nem biztos, hogy ebbe valók lettek volna. Azért, mert egyszerűen nem tudja magát a feladatsor összeállítója sem függetleníteni attól, hogy ennek a megoldói orvosok, tanárok és vegyészek lesznek.

Jó lenne, ha ez letisztulna, és a középszintű feladatsort tényleg arra használnák, mint amire eredetileg tervezve volt. Én 1997-ben kezdtem el a munkacsoportommal a kétszintű kémia érettségi követelményeit kidolgozni, és akkor hosszú éveken keresztül arról volt szó, hogy az emelt szint az egyetemi felvételit kiváltó, a középszint pedig a középiskolát lezáró érettségi. Utóbbi arra szolgálna csak, hogy legyen egy érettségije valakinek, és nem arra, hogy a vizsgázó ezzel bármiféle jogosultságot kapjon egy szakirányú felsőoktatási intézményben való tanulásra.

Sajnos az egyetemek jó része mégis elfogadja ezt a felvételit kiváltó érettségiként. Ezért ha az a kérdés, hogy a középszintű érettségit kinek javaslom választani, akkor azt mondom, hogy minden olyan diáknak, akinek nincsen túlságosan sok tehetsége a kémiához, különösen a számítási feladatok megoldásához, de mégis olyan egyetemre készül, amelyikhez kell a kémia, vagy ahol elfogadják a kémiát. Az ebben szereplő számítási feladatok többsége – nem mondom, hogy az elmúlt években nem volt ez alól kivétel, de a többsége – tényleg nagyon primitív és nagyon egyszerű, tehát ezzel sokkal több pontot tudnak elérni, mint az emelt szintű érettségivel, különösen most, hogy egy kicsit meg is emelték azt a határt, amivel a plusz pontot megkaphatja az emelt szintű érettségivel. Aki a kémiai számításokban nagyon jó, annak javaslom az emelt szintű érettségi megírását, mert abban az elmélet nem annyival nehezebb, mint a számítás. Néhány olyan elméleti téma van, ami nem szerepel a középszintű érettségin, de ezeket meg lehet tanulni, a számítási feladatok viszont sokkal komolyabbak. Mindenkinek, aki tud számítási feladatot megoldani, az emelt szintű vizsga sokkal inkább való.

Sokaknak (mivel már korábban befejezték a tanulmányaikat, vagy egyéb oknál fogva) nincsen lehetőségük előkészítőre vagy külön tanárhoz járni, hanem egyedül készülnek fel. Hogyan érdemes készülni – egyrészt most, az érettségi előtti utolsó néhány hétben, illetve ideális esetben, ha van elég idő, hogy az ember felkészüljön?

Aki már régebben érettségizett, annak is van lehetősége valamilyen előkészítő tanfolyamra járni, és én tudom is javasolni, mert úgy gondolom, hogy az egyéni, önálló felkészülés azért elég nehéz. Ha az a kérdés, hogy az utolsó egy hónapban hogyan lehet felkészülni, arra az a válasz, hogy szerintem sehogy. Ha már felkészült az illető, és most az utolsó hónapban mit kell csinálnia, akkor ugyanúgy, ahogy annak idején én a KRESZ vizsgára készültem: régi feladatsorokat kell folyamatosan megoldani. Egyrészt az Oktatási Hivatal honlapjáról letölthetők a korábbi érettségi feladatsorok, másrészt vannak olyan kiadványok, amelyek próbaérettségi feladatsorokat tartalmaznak. Az érettségi előkészítő könyvemhez tartozó feladatgyűjteményben témakörönként vannak lezáró feladatsorok, azokat is meg lehet oldani, és abból ki tudja szűrni a vizsgára készülő, hogy melyik az a témakör, amelyik nem megy jól, és akkor azt a témakört kell még átnéznie.

Az egy éves felkészüléshez pedig írtam egy könyvet, az a címe, hogy Kémia a kétszintű érettségire. Azt mondhatom, hogy ez az egyetlen olyan könyv, ami csak annyit, de annyit mindenképpen tartalmaz, ami a jelenlegi érettségi követelmények alapján teljesítendő. Én olvastam más könyveket is, ezek nagyon szépek és érdekesek, sok mindent tartalmaznak, de a probléma az, hogy nem lehet eldönteni belőlük, mit is kell mindenképpen tudni az érettségire. Bizonyos tekintetben sokkal többet tartalmaznak, mint ami az érettségire kell, tehát ha valaki továbbtanulni kíván, annak nem árt, hogy ilyenekkel foglalkozik, de aki most célzottan teljesíteni akar egy szintet, annak az én könyvemet tudom ajánlani, ami azt is jelzi, hogy pontosan melyik szinten mit kell tudni. Ezen kívül tudom javasolni az Ötösöm lesz kémiából című példatáramat, amiből pedig meg lehet tanulni számítási feladatokat megoldani. De fölhívom a figyelmet arra, hogy akinek matematikai problémái vannak, azon nem tud segíteni se az Ötösöm lesz kémiából példatár, se semelyik kémia példatár. Ha valakinek matematikai példamegoldási gondjai vannak, akkor először azt kell valahogy orvosolni.

Melyek azok a témakörök, feladattípusok az érettségi anyagban, amelyek a legtöbb problémát okozzák általában a diákoknak?

A témakörök közül talán az elektrokémiát említhetem, mint egy meglehetősen érzékeny pontját a diákoknak. Ennek több oka is lehet. Lehet, hogy maga a témakör is, lehet az, hogy a tananyagban elvileg kilencedik év végén kellene megtanítani, amikorra senki nem jut el oda az iskolákban, és ezért valahogy kimarad, vagy valahogy rosszul tanítják, nem tudom. De én is szoktam tapasztalni, hogy vannak olyan diákok, akik valahogy az elektrokémiával nem tudnak mit kezdeni, bár úgy gondolom, hogy nem tanítom rosszabbul, mint más témaköröket. Talán az is lehet, hogy a benne lévő sok fizika miatt. Ha valaki nem tudja, mi az, hogy potenciál, feszültség, áramerősség, akkor tényleg csak memoriter lesz. Az elméleti anyagból ez az egyik legkritikusabb rész. Mondhatnám a kémiai egyensúlyokat is, de elméletből azt azért eléggé meg lehet tanulni. A számítási feladatok közül viszont tényleg egyértelmű, hogy az elektrokémián túl a kémiai egyensúlyos számítási feladatok jelentik a legnagyobb problémát. Ezekben egy teljesen másféle szemléletmód szerint kellene példát megoldani, és ez nagyon sok diáknak – és őszintén szólva, szerintem több tanárnak is – gondot okoz, hogy hogyan tanulja, illetve tanítsa meg ezeket. Nekem van egy módszerem, amivel jó hatásfokkal megtanítom az érettségire, de sajnos ezt a módszert csak egy bizonyos határig lehet alkalmazni. Azok, akik nem elég plasztikus gondolkodásúak, az egyetemen erről a módszerről nem tudnak könnyen áttérni az általánosabb módszerre. Az enyém a sztöchiometria és az egyensúlyok valamiféle hibridizációjával vezeti le ezeket a dolgokat, ez segít egy kilencedikes diáknak átjutni a problémákon, de utána kellene egy újabb lépés, amit én is csak a tagozatos diákjaimnál tudok meglépni, és ezért szerintem aztán az egyetemen is a legnagyobb problémát ezek a feladatok okozzák.

Mi a legcélravezetőbb, leghatékonyabb felkészítési módszer? Mit tanácsolna egy pályája elején álló fiatal tanár kollégának, akinek most lesznek az első érettségiző diákjai?

Ez nagyon nehéz dolog, mert ahogy diákból, úgy tanárból is nagyon sokféle van. Még fiatal tanár koromban gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha lehetne valahogyan szelektálni, hogy olyan diákok kerüljenek hozzám, akik az én tanítási módszeremre „alkalmasak”, és más diákok, akik meg nem, azok azokhoz a tanárokhoz kerüljenek, akiknek az ő stílusuk éppen megfelel. Ez gyakorlatilag sajnos kivitelezhetetlen. Bele kell törődni abba, hogy nem mindenki pont ahhoz a tanárhoz jár, aki éppen neki a legmegfelelőbb. Ezért nem tudok általános receptet mondani, mert minden tanár másféle stílusban tanít, és a stílusának megfelelően másféleképpen kell hogy megközelítse a feladatok megoldását. Az viszont sajnos kétségtelen, hogy aztán lesznek olyan diákok, akik nem lesznek megelégedve vele, mint ahogy biztosan van olyan diák is, aki velem nincs megelégedve, mert én például nem szeretem azt, hogyha csak mechanikusan tanulunk meg dolgokat. Meggyőződésem, hogy például az egyensúlyt, mint elméletet is csak akkor lehet megérteni, ha előzőleg számítási feladatokat oldottunk meg. Akinek ez nem jó, mert könnyebben memorizál dolgokat, ő nyilván nem örül annak, hogy én számítási feladatokon keresztül akarom megértetni, hogy hogyan, merre tolódik el az egyensúly.

(Az interjú második része rövidesen következik…)