Így ment a 2016-os kémia írásbeli

Durkó Gáborkémiaérettségi.hu
2016. június 4.

Május 28-tól, egy hete elérhető a kémiaérettségi.hu főoldalán az idei írásbeli érettségivel kapcsolatos rövid kérdőívünk, amelyet 237-en töltöttek ki, ebből 227-en emelt, 7-en középszinten vizsgáztak, 3 válaszadó pedig nem érettségizett(?) idén. Az Oktatási Hivatal adatai szerint a május 13-i kémia írásbelin 3700 diák oldotta meg az emelt- és 747 a középszintű feladatsort magyar nyelven. Ebből kiszámolható, hogy az emelt szintű vizsgára vonatkozó kérdéseinket az összes vizsgázó 6,1%-a töltötte ki, így ennek az eredménye már többé-kevésbé reprezentatív. A középszintű vizsga esetén ez az arány kevesebb, mint 1%, ezért az elemzésben csak az emelt szintű vizsga eredményeivel foglalkozom.

Hány pontos lett a többieknek?

Az emelt szintű vizsga esetén felmérésünk alapján az átlagos írásbeli pontszám 65,3 volt. Az eloszlás a következő grafikonon látható, a legtöbben 70 és 79 pont közötti eredményt értek el, de a görbének van egy második maximuma 40 és 49 pont között is. A válaszadók több, mint 10%-a ért el 90 pont feletti eredményt.
Emelt szintű kémia érettségi dolgozatok pontszáma (grafikon)
A középszinten vizsgázó 7 kitöltő átlagos pontszáma 57,6, azonban ebből nem vonnék le messzemenő következtetéseket, ez az adat nem reprezentatív.

Aki csalódott volt, és aki örülhetett

Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy mennyiben tért el az előzetesen várt és a vizsgán elért eredmény. A válaszadók 21%-a körülbelül arra a pontszámra számított, amit végül kapott a dolgozatára, de ha hozzávesszük azokat is, akik 1-5 ponttal többet vagy kevesebbet kaptak a vártnál, akkor 42,7% azoknak az aránya, akik nagyjából jól tippelték meg az eredményüket. A kitöltők kicsit több, mint 30%-át viszont kellemetlen meglepetés érte, mert legalább 6 ponttal jobb eredményre számítottak, közülük több, mint 10% jelentősen, több mint 15 ponttal kevesebbet ért el a vártnál. Ennek az okain lehet gondolkozni, de tény, hogy nem könnyű pontosan megbecsülni a várható írásbeli pontszámot, hiszen a vizsga évről évre változó nehézségű. Akik sok korábbi feladatsort oldottak meg, talán jobb eséllyel mérik fel helyesen az aktuális tudásszintjüket, azonban erre vonatkozó kérdés nem szerepelt a felmérésben.
Várt és tényleges pontszám (grafikon)
A kérdőívet kitöltők 25%-a viszont kellemesen csalódott az írásbelivel kapcsolatban, ők az előzetesen vártnál legalább 6 (de volt, aki több, mint 15) ponttal jobb eredményt értek el.

A többség szerint nem volt vészesen nehéz a feladatsor

A válaszadók több, mint 60%-a úgy ítélte meg, hogy az idei emelt szintű feladatsor közepesen nehéz, vagy a vártnál könnyebb volt. Bár a nehézség alapvetően szubjektív fogalom (a gyakorlattól, felkészültségtől függ, hogy kinek mi a nehéz), ez az írásbeli a korábbi évekhez képest valóban valamivel könnyebb feladatokat tartalmazott, elsősorban a számítások tekintetében.
Mennyire találtad nehéznek a feladatsort? (grafikon)

A többség a lítiumakkumulátoros elemző és számítási feladatot (5. feladat) találta a legnehezebbnek (28% szavazott erre), második helyen az alumínium-vas-ezüst-arany porkeverékes feladat végzett (19% szerint ez volt a legnehezebb). A sorban következő két feladat is számítási feladat volt.
Melyik volt a legnehezebb feladat? (grafikon)

A legkönnyebb feladat címét a C2HxO2 összetételű szerves vegyületekkel foglalkozó táblázatos feladat kapta meg (21%), utána az egyszerű választás (“tesztkérdések”, 18%-kal) következik. A többi feladat megítélésében csak kisebb különbség volt, leszámítva a lítiumakkumulátoros feladatot, amit mindössze 2 válaszadó talált könnyűnek.
Melyik volt a legkönnyebb feladat? (grafikon)

Amikor a tanárt osztályozzák

A javítás minőségével kapcsolatos kérdésünkre az emelt szinten vizsgázók túlnyomó többsége pozitívan válaszolt: az ötfokozatú skálán több, mint 80% értékelte 5-ösre vagy 4-esre a javítás korrektségét, de azért nem volt mindenki teljesen elégedett: 2,2% szerint “indokolatlanul lehúzta a pontszámát a javító”. Remélhetőleg ezt azóta sikerült orvosolni a fellebbezés során.
Mennyire volt korrekt a javítás? (grafikon)

A beszólások majd a következő posztban jönnek

Végezetül a felmérés végén volt két szabadon kitölthető szövegdoboz is, “Mit üzennél a jövő érettségizőinek?” illetve “Egyéb megjegyzés” címmel, ahová nagyon sokan írtatok be különböző hasznos és szórakoztató kommenteket, ezekből a tervek szerint rövidesen közzéteszünk majd egy válogatást.

Ilyen volt a 2016 májusi emelt szintű kémia írásbeli – Elemzés

Szokás szerint idén is megoldottam az emelt szintű feladatsort még a javítási útmutató elolvasása előtt – ez az elemzés a saját és a megoldókulcsban szereplő válaszok összevetéséből született. Összességében a tavalyihoz képest valamivel könnyebb és problémamentesebb feladatsort kaptak a vizsgázók, de egy kérdés azért így is akadt, ahol a megoldókulcs kisebb kiegészítésre szorulna. FRISSÍTÉS: Reagált az Oktatási Hivatal: a réz-szulfátos kérdésnél a csapadékképződés megemlítéséért nem jár pontlevonás (bővebben a cikk végén).

Két esettanulmány?

A legérdekesebb talán az volt az idei emelt szintű írásbeliben, hogy a megszokott “esettanulmány” feladaton kívül, ami ebben az évben a méz összetevőivel foglalkozott (2. feladat), volt egy másik, címe szerint “elemző és számítási feladat” (5. feladat), amely szintén elment volna esettanulmánynak. Bár ennél a feladatnál csak 3/4 oldalnyi volt az értelmezendő szöveg, fogalmilag meglehetősen nehéz volt – a lítiumion-akkumulátor működése a kétrétegű elektródokkal eléggé magasra tette a lécet. Az akkumulátorral kapcsolatban az adhatott okot némi fejtörésre, hogy bár az egyik elektród (részben) alumínium, a másik pedig réz, nem ennek a két elemnek a standardpotenciálja alapján dől el, hogy melyik lesz a katód és melyik az anód. Az alumínium ugyan kisebb elektródpotenciálú, de a lényeg a fémre felvitt grafit- illetve fémoxid-rétegben történik: így az oxidáció nem a kisebb standardpotenciálú alumíniumlemezen, hanem a pont a másik elektródon, a rézlemezhez csatlakozó lítiumtartalmú grafitrétegben történik. Szerencsére ez le volt írva a szövegben (“a lítiumatomok ionná alakulnak”), így ha másból nem is, ez alapján el lehetett dönteni, hogy ez az elektród lesz az anód, és így a galvánelem negatív pólusa.

A lítiumion-akkumulátor vázlatos rajza az 5. feladatban.
A lítiumion-akkumulátor vázlatos rajza az 5. feladatban. Bár az alumínium elektródpotenciálja kisebb mint a rézé, a bal oldali ábrán mégis a másik elektród az anód, mert ott játszódik le a lítium oxidációja.

A tetrafluoro-borát ion térszerkezetét firtató d) kérdés határeset, hiszen a bór kémiája nem szerepel a követelményrendszerben. A válasz azért kitalálható volt – a periódusos rendszerben az alumínium felett található elemről feltételezhetjük, hogy szintén három vegyértékű, és a fluoridionnal datív kötés kialakítására van lehetőség, ami az ammóniumionhoz hasonló tetraéderes térszerkezetet eredményez. Ennek a kérdésnek a megfogalmazása sem volt a legszerencsésebb – “mi jellemző” az ion térszerkezetére – sokminden lehet jellemző, akár kötéshossz, kötésszög, időbeli változás vagy bármi, bár itt is azért sejteni lehetett, hogy a kérdés egyszerűen csak az, hogy a BF4 ion milyen téralkatú. A c) részben szereplő elektrokémiai számítás nem volt különösebben nehéz.

Nem túl nehéz számítások

Akár azt is mondhatom, hogy a számítások könnyűek voltak, legalábbis mentesek a komplikációktól. A 9. feladat (gyenge bázis pH-jával kapcsolatos számítás) ebben a témában rutinfeladat volt. A termokémiai számítás (8. feladat) szintén gyorsan megoldható, itt talán a diizopropil-éter képletének felírása jelenthetett minimális kihívást, hiszen az izopropilcsoport nem gyakran kerül említésre, és ez a molekula pont nem szerepel a függvénytáblázatban sem. De ha valaki esetleg izopropil helyett propilcsoporttal számolt volna, akkor is ugyanaz az összegképlet, és így a feladat végeredménye is.

Diizopropil-éter
Diizopropil-éter

A számítások közül a 7. feladat volt talán a legnehezebb, az ismeretlen összetételű szén-monoxid – oxigén eleggyel, azonban ha valaki látott már hasonló feladatot (az elmúlt években nem egy ilyen volt), ezt is különösebb komplikáció nélkül meg lehetett oldani. A tavalyi metán + vízgőzös feladat (2015. május / 9. feladat) ennél jóval nehezebb.
A 6. feladat szintén viszonylag könnyen megoldható volt, hiába négykomponensű a fémkeverék, minden reakcióval egy-egy komponens mennyiségét közvetlenül meg lehetett határozni – a lúggal csak az alumínium, a megmaradt három elem közül a híg savval csak a vas, a következő lépésben a salétromsavval csak az ezüst reagál. Az ezüst és a “közepesen tömény” salétromsav nitrogén-monoxidot eredményező reakciója érettségin emlékeim szerint még sohasem került elő, valamiért ezt a reakciót mindig rézzel szokták felírni, az ezüst esetében meg mindig NO2-vel, de pont a réz hasonló reakciói és a NO tulajdonságainak körülírása miatt (“színtelen gáz, ami a levegővel érintkezve megszínesedik”) azért ezt is ki lehetett találni.

A kedvenc: réz-szulfát és ammóniaoldat, egy kis problémával

A réz(II)-tetraamminkomplexe szinte minden évben előkerül valamilyen formában – az idei év sem volt kivétel, ezúttal a 4. feladatban (kísérletelemzés) szerepelt. Ez volt talán az egyetlen olyan kérdés, ahol a válasz nem egyértelmű. A feladat d) kérdése egy kísérletet ír le, amikor ammóniát tartalmazó üveghengerbe réz-szulfát oldatot öntünk, a vizsgázónak kell megadnia, hogy mit tapasztalunk, és felírni a reakcióegyenleteket.

A hivatalos válasz szerint a réz-tetraammin-komplex sötétkék színét látjuk, ami a rézion + ammónia között lejátszódó reakció eredménye.

4d) feladat, javítókulcs
Részlet a javítási útmutatóból – 4. feladat, d) rész

Mielőtt rátérnék arra, hogy mi a baj ezzel a válasszal, nézzük meg röviden a réz-tetraammin kémiáját. A réz-szulfát – ammónia reakcióval kapcsolatos “standard” kísérletek, amelyek különböző variációkban a szóbeli vizsga kísérletei között is szerepelnek, a következők:
1) réz-szulfát oldathoz ammóniaoldatot csepegtetünk
2) ammóniaoldathoz réz-szulfát oldatot csepegtetünk
Mi történik ilyenkor? A rendszerben két reakció játszódhat le, az egyik a hidroxidcsapadék képződése. Mivel az ammóniaoldat lúgos, a réz(II)-ionok a hidroxidionokkal rosszul oldódó, stabil réz(II)-hidroxidot képezhetnek. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy az oldatból világoskék színű csapadék válik ki. A másik folyamat, ami lejátszódhat, a réz(II)-ionok és az ammónia komplexképződési reakciója, ami mélykék színű réz-tetraamminkomplexet eredményez.
Mind a csapadék, mind a komplex képződése egyensúlyi folyamat, és valójában párhuzamosan mind a kettő lejátszódik. A komplex azonban stabilabb, így ha van elég ammónia az oldatban, az egyensúly nagymértékben a kompexképződés irányába tolódik el, az oldatból elfogynak a szabad rézionok, ami a csapadék gyors feloldódását eredményezi.
Mit tapasztalunk tehát? Ha sok réz-szulfát oldathoz kevés ammóniaoldatot adunk, akkor csapadék képződik (hiszen még nincsen elég ammónia a rézionok mennyiségéhez képest, viszont az oldat már kevés ammóniától is lúgos). Ha a csapadékos oldathoz további ammóniát adunk, akkor a világoskék réz(II)-hidroxid-csapadék feloldódik, és a réz-tetraamminkomplex mélykék színét láthatjuk.
Ha az ammónia már a kezdet kezdetén feleslegben van – és ez a helyzet a “2)” esetben, amikor ammóniaoldathoz adagoljuk a réz-szulfátot – akkor csapadékképződést nem látunk, hiszen az ammóniafelesleg miatt azonnal kialakul a komplex.

Réz(II)-szulfát és ammóniaoldat reakciója, egyenletek
Réz(II)-szulfát- és ammóniaoldat reakciójánál lejátszódó folyamatok – A tetraamminkomplex csak akkor képződik, ha az ammónia koncentrációja jóval nagyobb a rézionokénál

És itt térek vissza az érettségi 4. feladatának ezzel kapcsolatos kérdésére. Az ammóniagáz és a réz-szulfát oldat reakcióját ugyanis nem mondanám “standard” kísérletnek. Az ammónia itt gázfázisban van, és bár közismerten rendkívül jól oldódik vízben – és persze réz-szulfát-oldatban is – kezdetben azért a réz-szulfát oldatban az ammónia koncentrációja nulla. A folyadékban való feloldódása során könnyen lehet, hogy kezdetben csapadék is képződik, amíg a beoldódott ammónia mennyisége (koncentrációja) el nem éri a komplex kialakulásához szükséges mértéket. A megoldókulcs azonban csak a komplexképződési reakciót és a sötétkék színt adja meg. Itt helyes válaszként el kellene fogadni azt is, hogy kezdetben kiválik a világoskék színű réz-hidroxid csapadék, ami azonban gyorsan feloldódik. Persze lehet, hogy az ammónia oldódása olyan gyors, hogy a csapadék képződését egyáltalán nem is látjuk, mert azonnal feloldódik – ezt a laborban kellene kipróbálni – de pont azért, mert ez nem tartozik a “standard” réz-tetraamminos kísérletek közé, nem várható el az érettségizőtől, hogy ezt kitalálja (mellesleg nem is biztos, hogy így van).

Alternatívák a megoldókulcsban

Pozitívum, hogy a megoldókulcs több esetben is megad alternatív helyes válaszokat, amelyek közül számomra a legszórakoztatóbb a fenolftalein “színeinek” felsorolása – a hivatalos “bíborvörös” mellett immár (nagyon helyesen) a lila, piros vagy ciklámen szín is elfogadható. Ezt a témát már korábban körüljártuk, Villányi Attila tanár urat is megkérdeztük – talán nincs még egy olyan indikátor, aminek az egyfajta színét több különböző szem többféleképpen látná, szerencsére az idei megoldókulcsban már körültekintően az összes lehetőség szerepel.

A 4. feladat megoldásánál is elgondolkoztam, hogy az ammónium-kloridból ammónia felszabadítására alkalmas szilárd anyagok közül vajon melyikre gondolhatott a feladatíró – gyakorlatilag bármelyik erős bázis megfelelő -, de szerencsére a javítókulcsban itt is előrelátóan több alternatíva szerepelt.

Összegzés

A tavalyihoz képest mindenképpen könnyebb volt a feladatsor, elsősorban a számítási feladatokat tekintve. Az elektrokémiai “második esettanulmány” viszont fogalmilag meglehetősen nehéz, de érdekes feladat volt. Idén csupán egyetlen olyan kérdést találtam, aminél a javítási útmutatót korrigálni kellene: a 4. feladat d) részénél (ez volt a réz-tetraamminos feladat) annak a válasznak is elfogadhatónak kellene lennie, hogy a kezdetben kiváló világoskék csapadék mélykék színnel gyorsan feloldódik.

Válaszolt az Oktatási Hivatal

A réz-tetraamminos feladattal kapcsolatos felvetésemet ma reggel megírtam az Oktatási Hivatalnak, amire néhány órán belül már meg is érkezett a megnyugtató válasz a Kémia tételkészítő bizottságtól:

“Természetesen az így megfogalmazott válasz is teljes értékűnek tekinthető”

Nem veszít tehát pontot az, aki a 4. feladat d) részénél a fent leírtak szerint (a komplexképződés mellett) a csapadékképződést is megemlítette.

Elemzés – a 2015 májusi emelt szintű kémia érettségi feladatai

Idén is megoldottuk az emelt szintű kémia érettségi feladatait, majd az eredményt összevetettük a javítási útmutatóval. Az elemzés az alábbiakban olvasható – előrebocsátjuk, hogy semmi botrányos dolgot nem találtunk, azonban – mint mindig – van néhány tanulság, amely talán javára válik a tisztelt Olvasónak. Emellett a javítási útmutatóban is akad néhány kérdéses dolog, amire szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét. Frissítés: Közben megkaptuk a választ a felvetéseinkre a kémia tételkészítő bizottságtól, amit a cikk végén olvashattok.

 

Jó az ionegyenlet, vagy sem?

Az 1. feladat szervetlen kémiai témájú táblázatos feladat, különböző kloridok összehasonlítása. Itt az észrevétel annyi, hogy a 8. kérdésnél (ezüst-klorid reakciója ammóniaoldattal, a reakció egyenlete vagy ionegyenlete) a megoldókulcsban az egyenlet csak ezüst-kloriddal van felírva. Mivel a kérdés megfogalmazása megengedi az ionegyenletet is, az egyenletet ezüstionnal felírva is el kellene fogadni:

Ag+ + 2 NH3 = Ag(NH3)2+

 

Egy becsapós kérdés – a redukálódó ónatom

A 2. feladatban (Egyszerű választás) a harmadik kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójával kapcsolatos, az egyetlen hibás állítást kell kiválasztani öt lehetőség közül. A megoldókulcs szerint a „D”-t kell megjelölni („a helyi elemben az ónatomok redukálódnak”). Való igaz, hogy ez az állítás hibás, mert ugyan a redukció az ón felületén történik, de az ónatom már redukált állapotban van, így valami másnak kell redukálódni. Hogy mi az a „más”, például oxigén, víz, vagy hidrogénionok, az nem igazán jól definiált, középiskolás szinten ezt a kérdést nem szokták bolygatni. A kérdés így sajnos becsapós, mivel ott van mellette a „C” válaszlehetőség, ami szerint a vasatomok oxidálódnak, így a vizsgázó könnyen hajlik arra, hogy az erre rímelő „D” állítást is elfogadja.

Kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójáról
Kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójáról

 

Mi mit véd a korróziótól?

Ezzel a kérdéssel azonban egy másik, még komolyabb probléma is van: az „A” állítás ugyanúgy hibás, mint a „D”. Az ónnal bevont vaslemezt ugyanis nem a „felületét védő oxidréteg”, hanem az ónréteg védi a korróziótól. Itt tehát a „D” lehetőség mellett az „A”-t is el kellene fogadni.

 

Hidridion és hidrogénion – sav-bázis vagy redoxireakció?

Ugyanennek a feladatnak az 5. kérdése a kálium-hidrid és a víz reakciójának értelmezésére kérdez rá. Bár egyértelmű, hogy az „E” válaszban van a legtöbb igazság, a folyamat sav-bázis reakcióként (is) felkínált értelmezése középiskolás szinten vitatható. Tisztább lenne redoxireakciónak nevezni, mivel az oxidációs szám megváltozásával jár.

A hidridion vajon elektront ad le, vagy protont vesz fel?
A kálium-hidrid és a víz reakciójának értelmezése – a hidridion vajon elektront ad le, vagy protont vesz fel?

 

Gondok a székkonformációkkal

A 4. feladat (esettanulmány) 6. kérdésében a galaktóz és a glükóz ábrázolása hibás: a két képlet fel van cserélve, és a székkonformációk kötésszöge is eltér a szokásostól (a hidroxilcsoportok C–O kötéseinek párhuzamosaknak kellene lenni a gyűrű C–C kötéseivel). Ez a hiba szerencsére a kérdés megválaszolhatóságát nem befolyásolja.

Glükóz és galaktóz a feladatsorban
A két székkonformáció a feladatsorban
A glükóz és a galaktóz tényleges szerkezete
A glükóz és a galaktóz szerkezete valójában így néz ki

 

Egy kerekítésre érzékeny feladat

 A 7. feladat egy porkeverék összetételének meghatározásával kapcsolatos számítás. Az összetevők mészkő és dolomit, külön kihívás, hogy a dolomit is tartalmaz kalcium-karbonátot, így a végén nem a MgCO3 és a CaCO3, hanem a CaCO3· MgCO3 és a CaCO3 tömegszázalékos arányát kellett megadni. A feladat sajátossága, hogy érzékeny a kerekítésre: a belső számítást még 3-4 értékes jegy pontossággal végezve is a megadott végeredményhez képest 1-2% eltérés lehetséges (pl. 3,00 : 1,00 arány a két oxidra és 48,0 tömegszázalék dolomit-tartalom).

 

Meg kell barátkozni a kétismeretlenes egyenletrendszerrel

A 9. feladat megoldása matematikailag a szokásosnál komolyabb kihívást jelent: logikus választásnak tűnik, hogy a hozzákevert vízgőz anyagmennyiségét válasszuk ismeretlennek, ez esetben azonban be kell vezetni egy második ismeretlent is. Egy másik lehetőség, hogy az egyensúlyi összes anyagmennyiséget nevezzük x-nek, azonban ez is meglehetősen hosszadalmas számoláshoz vezet. A b) feladatrészben a térfogat kifejezése az egyensúlyi állandóból szintén nem tartozik a begyakorolt számítások közé. Ezek miatt ez a feladat az elmúlt évek hasonló típusú feladatai közül (egyensúlyi számítások, ill. gázelegyek összetételének meghatározása) a legnehezebbek közé sorolható.

A megoldókulcs korrekcióját az alábbi pontokban javasoljuk:
1) Az 2. feladat (Egyszerű választás) 3. kérdésében az „D” mellett az „A” válaszlehetőség is jó
2) Az 1. feladat 8. kérdésénél az ezüst-klorid oldódását ionegyenlettel is el kellene fogadni
3) A 7. számítási feladatnál a számítás kerekítésre való érzékenysége miatt az egyébként hibátlan számítás a megoldókulcsban megadottól 1-2 %-kal eltérő eredményt adhat.

 

A bizottság máshogy gondolja

A megoldókulccsal kapcsolatos felvetéseinket eljuttattuk az Oktatási Hivatalnak, kérdéseinkre a Kémia tételkészítő bizottságtól az alábbi válaszokat kaptuk:

1. Kérdés: Az ezüst-klorid csapadék az ezüstionok ammóniával való komplexképzése miatt oldódik ammóniaoldatban. Elfogadható-e a folyamat ionegyenlettel történő felírása az 1. feladat 8. kérdésénél?
A bizottság válasza:
Az 1. Táblázatos feladat esetén az ezüst-klorid ammóniával való reakciója volt a kérdés. Az ezüstionnal felírt egyenlet tehát nem fogadható el.

Ha megnézzük a feladat szövegét, a megfogalmazás elég egyértelmű – a táblázatban oda van írva, hogy reakcióegyenletet vagy ionegyenletet várnak:

Az 1. táblázatos feladat 8. kérdése foglalkozik az ezüst-klorid és az ammóniaoldat reakciójával
Az 1. Táblázatos feladat 8. kérdése foglalkozik az ezüst-klorid és az ammóniaoldat reakciójával

Míg a reakcióegyenlet általánosan használható mindenfajta kémiai változás esetén, ionegyenletet csak akkor írhatunk fel, ha az helyes és indokolt, azaz ha valóban ionreakcióról van szó. Mi a helyzet az ezüst-klorid oldódása esetén? A csapadékképződés egyensúlyi folyamat, az oldatban szabad ezüst- és kloridionok is jelen vannak, nagyon kis mennyiségben. Ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt eltoljuk a csapadék oldódásának irányába (alsó nyíl), az oldatban levő szabad ezüstionok koncentrációját le kell csökkenteni.

Csapadékképződési és komplexképződési egyensúlyok ezüst-klorid és ammóniaoldat reakciójánál
Csapadékképződési és komplexképződési egyensúlyok ezüst-klorid és ammóniaoldat reakciójánál

Az ammónia hozzáadásával pontosan ezt érjük el: stabil komplexet képez az ezüstionokkal, így az oldatból elkezdenek fogyni a szabad (sem csapadékban, sem komplexben nem lévő) ezüstionok. Az oldódási egyensúly fenntartása érdekében ezért a csapadékból újabb meg újabb ezüstion-mennyiség válik szabaddá – egészen addig, amíg az összes csapadék fel nem oldódik (feltéve, hogy kellő mennyiségű ammóniát adtunk az oldathoz). Természetesen összevonhatjuk a két folyamatot egy reakcióegyenletbe és mondhatjuk, hogy végül is az ezüst-klorid oldódik fel. Azonban az oldódási folyamatban a kloridionoknak nem sok szerepe van, így a fent leírtak szerint az ionegyenlettel való felírás semmiképpen sem tekinthető helytelennek, tekintve, hogy a feladat szövegében kifejezetten szerepelt ez a lehetőség.

 

2. Kérdés: A 2. feladat (Egyszerű választás) 3. kérdésénél a „D” mellett az „A” válaszlehetőség is hibásnak tűnik, mivel az ónnal bevont vaslemez korrózióját nem oxidréteg, hanem az ónbevonat akadályozza meg, amíg az meg nem sérül. Ennek tekintetében elfogadható-e az „A” válasz megjelölése?
A bizottság válasza:
A 2. Egyszerű választás feladat, 3. kérdésének A) állításában az ónbevonat sérülése esetén, az annak felületét borító oxidréteg már nem tudja megvédeni a vasat a korróziótól. Az A) állítás tehát helyes.

Nézzük meg itt is a feladat pontos szövegét:

Az ónnal bevont vaslemez esete - mi mit véd a korróziótól?
Az ónnal bevont vaslemez esete – mi mit véd a korróziótól?

Úgy tűnik, hogy itt a nézeteltérésünk a bizottsággal nem kémiai, hanem szövegértelmezési temészetű. Mire vonatkozik az “amíg az meg nem sérül” mondatrész? Az ónrétegre vagy a vas felületét védő oxidrétegre? De akkor már azt is megkérdezhetjük, hogy minek a védő oxidrétegéről van szó a kérdésben? A vaséról? Az ónbevonaton kialakuló ón-oxidról? Mi úgy értelmeztük, hogy a vas felületén levő oxidréteg csak addig védi a vaslemezt, amíg az ónbevonat meg nem sérül. Ez esetben az állítás hamis, hiszen a vasat nem a saját laza szerkezetű oxidrétege, hanem az ónbevonat védi. A bizottság álláspontja szerint az ónbevonat felületén levő oxidrétegről van szó, ez esetben az állítás igaz. Bár így is lehet némi fenntartásunk, hiszen a vastárgyat igazából nem az ón-oxid, hanem az ónlemez védi, a korrózió megkezdődéséhez az ónlemez és a vas közé nedvességnek kell jutnia.


 

3. Kérdés: A 7. számítási feladatnál a végeredményt befolyásolja a belső számolásoknál alkalmazott kerekítés. 3-4 értékes jegy pontossággal végezve a belső számításokat, a végeredmény 1-2 százalékkal is eltérhet a megoldókulcstól (pl. 3,00 : 1,00 arány a két oxidra és 48,0 tömegszázalék dolomit-tartalom). Elfogadhatók-e maximális pontszámmal ezek az eredmények?
A bizottság válasza:
A számítási feladatok esetén, a belső számításokból adódó adatpontosság használat befolyásolja a végeredményt. A 7. számítási feladat ebből a szempontból nagyon érzékeny. Természetesen maximális pontszám jár abban az esetben is, ha a végeredmény az alkalmazott kerekítések miatt tér el.

Amiatt tehát senkinek sem kell aggódnia, hogy a kerekítés miatt a megoldókulcsban megadottól esetleg néhány százalékkal eltérő eredmény miatt pontot veszítene – ha a számolás elve helyes, és számítási hibát sem követtünk el, akkor mindenképpen jár a maximális pontszám az adott feladatra.

 

Összegzés

Összességében egy kiegyensúlyozott, de a korábbiaknál valamivel nehezebb feladatsorral kellett megküzdeni a vizsgázóknak. A számítási feladatokban hangsúlyosan előkerültek a kétismeretlenes egyenletrendszerre visszavezethető számítások. A fent felsorolt hibák nem nagy jelentőségűek, a vitatható feladatok pontértéke összesen 2 az elérhető 100-ból – sajnos minden évben van egy-két ilyen kérdés, örvendetes lenne, ha ezeknek a számát sikerülne 0-ra csökkenteni, vagy legalább a javítás során kiderülő problémák alapján a megoldókulcsot korrigálni – ahogy az elmúlt években erre volt is már példa.

A 2014 májusi emelt szintű feladatsor és a javítókulcs ellentmondásai

Szokás szerint idén is megoldottuk az emelt szintű érettségi feladatsort “diákszemmel”, még a javítókulcs megnézése előtt, majd összevetettük a megoldásunkat a hivatalos javítási útmutatóval. Két ellentmondást találtunk, amit jeleztünk az Oktatási Hivatalnak. Időközben megérkezett a válasz is, amit a poszt végén olvashattok.

Teljes hidrolízis, vagy két vegyület keletkezik?

A 2. feladat (esettanulmány) 2. a) kérdése így hangzik:

2. a) Adja meg a szövegben szereplő aminosav-származék teljes hidrolízisekor képződő két szerves vegyület nevét! Nevezze meg az alkotórészeket összekapcsoló egyik funkciós csoportot („kötést”) is!

A szövegben szereplő aminosav-származék az aszpartám, szerkezetileg egy dipeptid metilésztere (lásd a képletet). Három molekularészletből épül fel: L-aszparaginsav, L-fenilalanin és metanol. Ha az aszpartámot teljes hidrolízisnek vetjük alá, az azt jelenti: a peptid- és az észterkötést is elbontjuk. Tehát három termékre számíthatunk. Ehhez képest a feladat szövegében két termék szerepel. Ezen a ponton kezdtem gondolkodni, már a feladatsor kitöltése során: vajon melyik kettőre gondolhatott a feladatíró? A feladat szövegében ugyanis ellentmondás van: ha ugyanis két termék keletkezik, nem teljes a hidrolízis, hanem csak részleges. Vagy az észterkötés hasad el, ez esetben egy dipeptidet (aszpartil-fenilalanin) és metanolt kapunk. Vagy pedig a peptidkötés, ekkor a termékek aszparaginsav és fenilalanin-metilészter.

A javítási útmutató ehhez képest a teljes hidrolízis három terméke közül (aszparaginsav, fenilalanin, metanol) kettő megadását követeli meg. Mivel a kérdés megfogalmazása nem egyértelmű, az aszpartil-fenilalanin és metanol, ill. aszparaginsav és fenilalanin-metilészter válaszoknak is elfogadhatónak kellene lenniük.

Kerekítési gondok

A második kérdés a 9. számítási feladat javítási útmutatóját átnézve merült fel bennünk. Itt a savállandó kiszámításánál a megoldókulcs szerint:

[HA] = c – [H+] = 0,0102 – 0,0100 = 0,0002 mol/dm3

Azonban ha 4 értékes jeggyel számoljuk a sav koncentrációját (1,02×10-3 helyett 1,022×10-3), akkor erre az értékre 0,00022 mol/dm3 jön ki, így a savállandó 0,455 mol/dm3 lesz a megoldókulcsban szereplő 0,500 mol/dm3-hez képest.
A javítókulcsban alkalmazott kerekítési mód szerint a [HA] kiszámításánál az azonos nagyságrendbe eső mennyiségek kivonása miatt a [HA] koncentráció pontossága csupán 1 értékes jegy, így a végeredményt is csupán ilyen pontossággal lehetne megadni. Emellett a sav koncentrációjának kiszámításánál, mint belső számításánál a 4 értékes jegy használata indokolható, ha a végeredményt 3 értékes jegyre szeretnénk megkapni. (Más kérdés, hogy ez esetben a kivonás miatt megint csak 2 értékes jegy lesz a pontosság.)

A fenti kérdéseket, problémafelvetéseket jeleztük az Oktatási Hivatalnak. Szerettük volna megtudni azt is, hogy azokban az esetekben, amikor a kerekítésben levő eltérés ekkora mértékű különbséget okoz a végeredményben, melyik megoldás a preferált? Ha a pontosabb értékkel számolva 0,455 mol/dm3-t ad meg a vizsgázó eredménynek, azért vajon pontlevonás jár? Általában a kerekítésből származó hiba milyen határok közt tolerált? Van erre valamiféle irányelv, vagy a javítótól függ?

Reagált az Oktatási Hivatal

Az Oktatási Hivatal Kémia tételkészítő bizottságától az alábbi választ kaptuk, amit változtatás nélkül teszünk közzé:

1. Az emelt szintű írásbeli feladatsor 9. Számítási feladatában, ha a vizsgázó a javítási-értékelési útmutatóban szereplő belső számításokban pontosabb értékekkel dolgozik (pl. a számológépben hagyott adatokkal), a végeredménye eltérhet a javítási-értékelési útmutatóban szereplő értéktől a koncentráció esetén.

A javítási-értékelési útmutató a 9. Számolási feladat végeredményének pontosságát így az Adatpontosság című rész alatt a következőképpen határozza meg: 9. Számítási feladat: 2 vagy 3 értékes jegy pontossággal megadott végeredmények.

Tehát a javítási-értékelési útmutatóban megadott értéktől a számítások közben végzett kerekítések miatt a vizsgázó kaphat eltérő eredményt, pl. 0,45, 0,46, 0,455 és 0,458, melyek természetesen ugyanúgy helyes eredmények és amelyekért nem jár pontlevonás.

 

2. Az emelt szintű írásbeli feladatsor 2. Esettanulmány feladatának a) kérdésében az aszpartám molekula teljes hidrolízisekor három vegyület keletkezik, melyek közül bármelyik kettőt elfogadta a javítási-értékelési útmutató. Az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet alapján a vizsgázónak az amidkötés és észterkötés felszakadását kell ismernie. A vizsgázónak tudnia kell tehát, hogy az észterszármazék elhidrolizál. Ilyen módon az észterszármazék nem fogadható el.

Így tehát nem kell aggódniuk azoknak, akik a 9-es feladatban máshogyan kerekítettek, mint ahogyan az a javítási útmutatóban szerepel, és ezért kaptak eltérő eredményt. Az aszpartám hidrolízisének termékeivel kapcsolatos kérdés nem egyértelmű megfogalmazását viszont sajnos nem ismerte el a tételkészítő bizottság – úgy tűnik, el kell fogadnunk, hogy minden évben bekerül egy-egy vitatható kérdés a feladatsorba, szerencsére idén csak 1 pontért.

Változások az emelt szintű érettségi kísérleteiben

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

Frissítve: 2014. április 16., szerda 16:25

 

Idén immár másodszor változtak az emelt szintű kémia érettségi kísérletei, a 2014 május-júniusi vizsgaidőszakban már az új lista szerinti kísérletekből kell készülniük a vizsgázóknak. A változások egy része csupán szövegpontosítás, de bekerült 9 teljesen új kísérlet is. Ezek közül egyet időközben töröltek a tételek közül. A változásokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze.

Kísérlet száma Korábbi kísérletlistán Változás
8 8 Szövegpontosítás
10 Új kísérlet
12 Új kísérlet
13 13 Kisebb változás
14 14 Kisebb változás
15 15 Szövegpontosítás
16 Új kísérlet
24 A 2014 januárban beiktatott új 24-es kísérletet februárban törölték
24-69 25-70 A 24-es kísérlet törlése miatt az utána következő kísérletek sorszáma eggyel csökkent
27 28 Szövegpontosítás
30 Új kísérlet
34 35 Szövegpontosítás
38 Új kísérlet
50 Új kísérlet
60 Új kísérlet
64 65 Szövegpontosítás
65 Új kísérlet

Szövegpontosításnak neveztük azt a változtatást, ami a kísérlet végrehajtását, értelmezését nem befolyásolja. Például a 8. kísérletben egyetlen “ismét” szót töröltek, a 34. kísérletben (régi száma: 35.) az ismeretlen kiadására szolgáló óraüveg helyett edény szerepel. Ezek tehát lényegileg megegyeznek a régi kísérletekkel.

Kisebb módosítás történt a 13. és 14. kísérletekben. A korábbi leírás szerint az ismeretlen anyagokat sósav segítségével kellett azonosítani, míg az új változatban a tálcán levő vegyszerek segítségével kell az azonosítást elvégezni. A tálcára került a sósav mellett még két másik vegyszer is (salétromsavoldat és ammónia- ill. nátrium-hidroxid oldat).

A korábbiak közül kilenc kísérlet lekerült a listáról, ezek helyett 8 teljesen új kísérlet került be. Ezeket a későbbiekben részletesebben is bemutatjuk majd.

A megmaradó kísérletek számozása annyiban változott, hogy a januárban újonnan beiktatott, majd egy hónapon belül törölt 24-es helyére nem került új kísérlet, ezért a korábbi 25-ös lett az új 24-es, és így tovább. Azaz a korábbi 70 tételhez képest idén csak 69 kísérlet szerepel a listán.

Az új kísérletlista honlapunkon elérhető a Letöltések / Szóbeli anyagok menüpontban (az Oktatási Hivatal honlapjáról vettük át), az érdeklődők megtalálhatják a régi (már nem érvényes) kísérletlistát is.

Interjú Villányi Attilával – 3. rész

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2013. május 22., szerda 8:00

Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. Tanári munkásságát 2004-ben Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerték el. A vele készített interjú harmadik, befejező részében a kétszintű érettségi rendszer tapasztalatairól, a kémiaórai kísérletekről és a tehetséggondozásról kérdeztük. (Az interjú első és második részének elolvasását is ajánljuk.)

 

 

 

Kilenc éve vezették be a kétszintű érettségi rendszert – hogyan látja, a kémia esetében ez mennyire vált be? Megfelelően méri a diákok felkészültségét?

Ha az egyetemek mindenütt az emelt szintű érettségit kérnék a felvételihez, akkor jól differenciálna. A középszintű érettségivel más a helyzet. Ha megnézzük a korábbi évek pontszámainak eloszlását, nagyon furcsa képet mutat, “kétpúpú teve” kinézetű, ami azért van, mert azoknak, akik orvosi egyetemre akartak menni, és akkor még elég volt a középszintű érettségi, muszáj volt 90 és 100% közötti teljesítményt produkálni.

eloszlas_2012maj.png

Ez az eredmény még tovább torzul azzal, hogy a diákokat a saját tanáruk szóbelizeti, ezért mindenki közel maximális pontszámot kap. A gyerekek ismerik a tanár stílusát, ezért úgy válaszolnak, ahogy a tanár várja, és a tanár is jóindulatú, mert tudja, hogy a gyereknek szüksége van a jó eredményre. Emiatt lett “kétpúpú” a pontszámok eloszlása: azok jelentik az első púpot a görbén, akiknek emelt szintű vizsgát kellett volna tenni, a többi eredmény pedig a normál eloszlást követi. Emiatt én úgy gondolom, hogy a középszintű érettségi nem méri jól a felvételizőket. A tanulmányokat lezáró funkcióját viszont betölti, és ha nem lenne felvételit kiváltó, akkor még könnyebbé is lehetne tenni ezt a típusú feladatsort.

Az emelt szintű feladatsorok szerintem jól szelektálják a diákokat. Azt nem mondom, hogy egyenletesen, mert sajnos azt el kell ismerni, hogy évről évre nagyon hullámzó a feladatsor színvonala: vannak nagyon könnyűek és nagyon nehezek is. Ennek az egyik oka az, hogy amikor bevezették a kétszintű érettségit, akkor minden bizottságot figyelmeztettek “felülről”, hogy lehetőleg ne túl nehéz feladatsorokkal kezdjenek. Ezért születtek olyan feladatsorok, amelyek tényleg nagyon könnyűek voltak, és ezek közül még néhány “raktáron” lehet az Oktatási Hivatalban, tehát elképzelhető, hogy most kerülnek elő sok évvel ezelőttről ilyen könnyű feladatsorok. Másrészt pedig a feladatsor készítési módjával kapcsolatban is lehetne valamit változtatni, bár nekem őszintén szólva nincs igazán jó ötletem arra, hogyan lehet egy feladatsort igazán jól összeállítani. Korábban voltak tervek a minisztérium részéről, hogy legyen egy sok feladatból álló érettségi feladatbank. Ha lenne ilyen, csak megnyomnának egy gombot, hogy milyen nehézségű feladatot kérnek milyen témakörből, és egyszer csak összeállna a feladatsor. Nekünk ilyet soha nem sikerült elkészíteni. Egyrészt túl sok feladatra lenne szükség ahhoz, hogy mindenféle szintű és témájú feladat rendelkezésre álljon, másrészt pedig én tudom magamról, hogy ha például régi feladatokat akarok összerakni egy feladatsorba, óhatatlan, hogy bele kell nyúlni a feladatokba, mert mindig vannak olyan átfedések, amelyek miatt módosítani kell, vagy ki kell hagyni valamit, tehát csak akkor lesz jó egy feladatsor, ha frissen készül. Viszont a friss készítésnek is megvannak a hátrányai: ha nincs kipróbálva a feladatsor – márpedig az érettségi feladatsorokat nem lehet kipróbálni –, akkor elkerülhetetlen, hogy lesznek benne kisebb-nagyobb hibák. Amennyire én tudom, például Hollandiában azt csinálják, hogy valamilyen feladatsor eredményei alapján az abban lévő feladatokhoz hasonlóakat készítenek, és több évvel később azt adják ki, amibe már beleépítik a korábbi feladatsorral szerzett tapasztalatokat is. Nálunk szerintem erre nincs pénz, lassan már a terembérletre sincs megfelelő pénzügyi háttere az Oktatási Hivatalnak, úgyhogy nem hiszem, hogy ebben mostanában bármiféle változás történne.

Mi a véleménye arról, érdemes-e a kémiaórán kísérleteket bemutatni? Sok tanár ezt kihagyja az anyagból, mert időigényes, már az előkészítése is, vagy mert nincsenek vegyszerek az iskolában.

Ennek a kérdésnek is több oldala van. Az egyik az, hogy az oktatási kormányzat 10-15 évvel ezelőtt elkezdte csökkenteni a kémia óraszámokat, arra való hivatkozással, hogy nem olyan fontos a természettudomány. Megszűnt egy teljes év, a tizenegyedik osztályosok kémiaórája az iskolák 99 százalékánál, a tananyag pedig nem csökkent annyival, hogy ezt kompenzálja. A másik, hogy egy tanárnak jelenleg 22 kötelező órája van, a túlórákat nem számítva. Az életpályamodell bevezetését követően ez a 22 óra az igazgató belátása szerint akár 26 órára is növelhető. Ha ezt a 26 órát elosztom 5 munkanappal, az jön ki, hogy 5-6 órája lesz egy tanárnak minden nap. Kísérleteket előkészíteni, megcsinálni ilyen körülmények között nagyon illuzórikus. Ha lesz laboráns az iskolákban (mert ez is elő van írva, csak kérdés, hogy lesz-e hozzá pénz), akkor ez sokkal inkább lehetséges, és persze nagyon jó lenne, ha ehhez – ahogyan például informatikai normatíva is van – lenne vegyszernormatíva is az iskolákban. Ráadásul számos olyan veszélyes vegyszer van, amelynek a tárolásához, kezeléséhez megfelelő felszereltség szükséges, például hogy legyen külön laborja vagy legalább egy mobil fülkéje az iskolának, így tehát ez pénzkérdés is. Az iskolai laborokat az ÁNTSZ ellenőrzi, és ha nem megfelelő a felszereltség, akkor a vegyszerek nagy részét nem lehet ott tárolni.

Azon kívül, hogy a tanároknak nincs idejük, meg sok munkával jár a kísérletezés, sajnos tény az is, hogy a hatékonysága nagyon csekély. Erre persze valaki azt mondhatja, hogy ezért kellene tanulókísérleteket csinálni, de arra meg végképp sem az idő, sem a hely nem alkalmas legtöbbször. Egy 40 fős osztállyal kísérleteket végezni lehetetlenség, ráadásul olyat, ami esetleg balesetveszélyes is. A kísérletközpontú tanítás csak akkor valósulhatna meg, ha például heti 4 óra lenne a kémia, mert abban valóban lenne idő arra, hogy be lehessen mutatni kísérleteket.

Ugyanakkor viszont, ha semmilyen, tehát még egy tanári demonstrációs kísérlet sincs az órán, akkor valóban teljesen illuzórikussá válik bármilyen kémiai szemléletmód kialakítása, hiszen maximum a matematikai vagy a logikai oldalát lehet bemutatni a dolgoknak. Nálunk a tagozatos osztályban vannak olyan diákok, akik otthon kísérleteznek (bár nem szabad, tudom…) Ezeknek a diákoknak sokkal nagyobb az anyagismeretük, így még akkor is sokkal jobb eredményeket tudnak elérni a vizsgákon, ha a matematikai hátterük, vagy az elvonatkoztatási képességük nem olyan jó, mert egy csomó mindenre emlékeznek, amit egy átlag diák nem ismer. Két éve Szaúd-Arábiában is tanítok kémiát, és a helyzet ott ennél sokkal rosszabb. Annak ellenére, hogy gazdag országról van szó, a kémiaoktatás nagyon gyenge szinten áll. Legutóbb éppen szervetlen kémiát tanítottam az egész országból kiválasztott legjobb nyolc diáknak, és ezek a gyerekek korábban egyetlen kísérletet sem láttak, tehát például még a szökőkút-kísérletet sem. Minden új volt, amit mondtam és mutattam nekik. Miközben ők a Kémiai Diákolimpiára készülve pufferes példákat oldanak meg, szinte egy vegyületről sem tudják, hogy szilárd, gáz, vagy folyadék, és milyen a szaga vagy a színe. Ennél sokkal jobb a helyzet Magyarországon. Nem hiszem azonban, hogy javít az általános helyzeten, ha heti 26 órában kell majd a tanárnak kémiát tanítania. Ráadásul az új kerettantervek szerint már a szervetlen kémiát is bele kell préselni abba a heti két órába, tehát már gyakorlásra sem nagyon lesz idő, nemhogy kísérletezésre. És legyünk őszinték: a tanároknak, akik panaszkodnak, abban teljesen igazuk van, hogy maximum egy vagy két gyerek emlékszik a kísérletekre. A többiek egyáltalán nem, és ez bizony lehet, hogy valakit elkedvetlenít, különösen, ha zsinórban kell 6 órát tanítania minden nap.

Tanár úr diákjai évről évre kiemelkedő eredményeket érnek el mind az országos versenyeken, mind pedig nemzetközi szinten. Mi a titka ezeknek a jó eredményeknek, mi az, ami a tanáron múlik, mi az ami a diákon? Hogyan lehet motiválni a diákokat, hogyan lehet kihozni belőlük a legjobbat?

Ezen már többször gondolkoztam, mert őszintén szólva nem érzem, hogy bármi különleges dolgot tennék. Fából vaskarikát nem lehet csinálni, azaz, ha nincs tehetséges diák, akkor bármilyen tehetséges tanár is próbálkozik, nem lesz belőle OKTV döntős, vagy olimpikon. De egy tehetséges tanár el tud juttatni egy átlagos, közepes képességű diákot is elég jó színvonalra. Az általános iskolások Hevesy versenyének zsűrijében a feladatsorok összeállítását, illetve a dolgozatok felülbírálatát szoktam végezni. Ezen a versenyen az elmúlt 15-20 év alatt meg tudom számolni azoknak a tanároknak a neveit, akik szinte minden évben hoznak diákot. Ráadásul kis vidéki városból vagy faluból is. Kizárt dolog, hogy az a település valamilyen zsenigyerekek által lakott, különlegesen tehetséges község lenne. Egyszerűen a tanár olyan tehetséges, hogy el tudja juttatni a gyereket a döntőig, akkor is, ha a gyerek nem zseni, hanem átlagos képességű. Egyesek erre azt szokták mondani, hogy túlképzi a gyereket – ugye, van, akinek savanyú a szőlő –, bár ennek valóban vannak veszélyei is. Volt már olyan diákom, akit a nagyon tehetséges általános iskolai tanára úgy felkészített a felvételire, hogy bekerült a tagozatra, de a középiskolában már nem tudta tartani a lépést a többiekkel, és ez bizony csalódást okozott neki.

Az igazi tehetség olyan, hogy majdhogynem tanár nélkül is eljut egy kiemelkedő szintig. Nálunk a tagozaton az ilyen diákokat már csak egyengetni és irányítani kell, hogy mivel foglalkozzanak. Egy másik fajta tehetséges diákot pedig “bosszantani” kell azért, mert annyira gyorsan gondolkodik, hogy nem írja le a feladatok megoldását, és ennek következtében egy csomó pontot elveszít a versenyeken. Gyakorlatilag a “piszkálásom” következtében kezdi el rendezni a saját gondolatait, és így tud fejlődni. Egy tehetséges diákokból álló osztályban a tanár egyik feladata, hogy az átlagos képességűeket továbbfejlessze, a tehetségeseknél pedig gyakran már nem is fejlesztésről van szó, hanem csak arról, hogy irányítsa, egyengesse és “nyírbálja” az önképzésüket.

Az olimpikonjaimnak egy kisebbik hányada olyan, aki annyira tehetséges volt, hogy – esetleg sokkal több munkával, vagy kis extra szerencsével – akkor is eljutott volna a versenyre, ha nem énhozzám, és nem az Apáczaiba járt volna. A tagozatos csoportnak az a nagy előnye, hogy több ilyen gyerek jön össze, akik egymást is hajtják, és ennek következtében lesz ilyen jó eredményük. Az eredményes diákok másik része valóban az én tehetségemből adódóan tud eljutni a versenyekre – ők lehet, hogy más iskolában nem értek volna el ilyen eredményt. Ha lehet, rájuk még büszkébb vagyok. De – szerencsére – minden gyerek más, mindenkivel egészen más módon kell foglalkozni, tehát nem tudok általános receptet mondani a tehetséggondozásra.

Interjú Villányi Attilával – 2. rész

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2013. május 11., szombat 20:30

Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú második részében a kémia érettségi anyag ellentmondásairól és a középszintű érettségi kísérletekről kérdeztük. (Az interjú első része itt olvasható.)

 

 

 

Miért került ki a fogalomkörből és a tananyagból a standardállapot és a normálállapot fogalmának a használata? Ha az elmúlt évek feladatsorait megnézzük, ezek helyett konzekvensen a “standard nyomás és 25 °C” ill. “standard nyomás és 0 °C” szerepelnek.

Nem az oktatási kormányzat döntött így, hanem az egyik egyetemtől kaptunk kritikát, hogy már nincs standardállapot és normálállapot, csak 0 °C és 25 °C. Hozzáteszem, hogy a standard nyomás már nem is 101,3 kPa, hanem 100 kPa, és ha ezzel számolnánk, akkor a moláris térfogat sem 24,5 lenne. De az egész világon zűrzavar van ekörül, ezt tapasztalom a junior természettudományos olimpián is, van például olyan ország, ahol a 0 °C-ot tekintik standardállapotnak, máshol csupán egyetlen állapottal számolnak. Leginkább a Szovjetunió utódállamaiban és a volt szocialista országokban tartják be ezeket a szabályokat, a többi országban, így például Amerikában egyáltalán nem foglalkoznak vele.

 

Milyen színű a fenolftalein lúgos oldatban?

Bármilyen… Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hányféle színt szoktunk odaírni, mert a bizottságban is több vélemény létezik, az egyik függvénytáblázatban bíborvörös szerepel, van, aki cikláment mond, van, aki vöröset…

[fenolftalein2.jpg]
Leginkább az indikátor koncentrációjától függ, hogy az oldatot milyen színűnek látjuk. A kémcsövekben levő oldatok balról jobbra: (1) pH 13 NaOH oldat + 10 csepp fenolftalein indikátoroldat; (2) pH 10, 10 csepp; (3) desztillált víz, 1 csepp; (4) pH 10, 1 csepp; (5) pH 13, 1 csepp. A 10 csepp indikátor már meglehetősen soknak számít, a laboratóriumi gyakorlatban általában 1 csepp indikátort adnak a vizsgálandó oldathoz.
(Kép és szöveg: Durkó Gábor)
Volt piros is valamelyik javítókulcsban…

Igen, volt piros is… Őszintén szólva, én úgy gondolom, hogy ennek nincs igazán jelentősége.

 

Nyilván, de ha csak az egyik szerepel a megoldókulcsban, akkor mennyire lehet elnéző a javító tanár ilyen esetben? Merthogy oda van írva az elejére, hogy a javítási útmutatótól nem lehet eltérni.

Erre – nem hivatalosan – azt tudom mondani, hogy ha valamit elfogad a javító tanár, akkor a vizsgázó nem fog reklamálni. Ha lenne felüljavítás, akkor lehetne egységesebb álláspontot képviselni. Azonban igazi felüljavítás sosem volt, ráadásul évről évre csökken a javításvezetőknek előírt kötelező penzum, hogy a dolgozatok hány százalékát kell felülbírálni. Sajnos a vizsga lebonyolítása, a javítás megszervezése a kormányhivatalok hatáskörébe került, a folyamatra az Oktatási Hivatal nincs semmiféle irányító hatással, ennek következtében egyes megyei kormányhivatalok teljesen önkényesen úgy döntenek, hogy nem is küldenek például javításvezetőt a központi megbeszélésre. Úgy gondolom, hogy a kémiának nagyon egyértelmű a követelményrendszere, és a javítókulcs is elég egyértelmű szokott lenni. Azonban nem lehet olyan javítókulcsot szerkeszteni, ami mellé egy diáknak ne legyen olyan alternatív válasza, ami esetleg ennek ellenére elfogadható.

 

A központi megoldókulcsba miért nem kerülnek be ezek az alternatív válaszok? Volt arra is példa korábban, hogy a közzététel után módosult a megoldókulcs.

Elvileg minden nagyon egyértelmű, de a valóságban mindig lehet valami olyan apró megjegyzés vagy alternatíva, ami nem kerül szóba a feladatsor és a javítókulcs elkészítése során. Látni kell azért, hogy sok emberen megy keresztül a feladatsor: egyszer valaki megírja, utána valaki átjavítja, másvalaki megoldja, aztán még az érettségi előtt is egy újabb ember megoldja, természetesen közben a vizsgabizottság elnöke is átnézi, amikor szerkeszti. Ezen kívül az írásbeli napján van egy megbeszélés, amelyen ott van körülbelül 15-20 kémiatanár, és ennek ellenére előfordul, hogy nem jut eszébe senkinek, hogy valami nem teljesen stimmel. Emberek vagyunk, erre csak ezt tudom mondani. Ez ugyanolyan, mint ahogy egy könyvet sem lehet nyomdai hiba nélkül elkészíteni, bármennyire is akarja az ember, mindig marad benne legalább egy vagy két hiba, amit nem vettünk észre. A túl sok alternatíva megadása pedig esetleg zavaró lehet.

 

Mi indokolta az egyensúlyi állandó mértékegységének a bevezetését? Korábban úgy volt, és az Ötösöm lesz kémiából példatárban is ez van, hogy nincsen mértékegysége, míg az utóbbi évek érettségi feladatsoraiban konzekvensen az szerepel, hogy a mértékegység a mol/dm3 valahányadik hatványa.

Az Ötösöm lesz kémiából legelső verziójában volt mértékegysége az egyensúlyi állandónak, de akkor egy egyetemi oktató azt tanácsolta nekem, hogy jobb lenne elhagyni a mértékegységet. Ugyanis bizonyos esetekben például az egyensúlyi állandó logaritmusával kell számításokat végezni, és egy mértékegység logaritmusának nincs értelme. Ilyenkor a standard koncentrációval elosztják az összes koncentrációt, amely standard koncentráció leggyakrabban 1 mol/dm3, tehát így ugyanaz marad az egyensúlyi állandó értéke. Akkor én átdolgoztam a példatárat ennek megfelelően. Aztán eltelt néhány év, és ugyanannak a tanszéknek egy másik professzora behívott, és elmondta nekem, hogy szerinte miért van mértékegysége az egyensúlyi állandónak. Az érettségi bizottságban eddig mindig megbeszéltük, hogy ez az egyetlen dolog, az egyensúlyi állandó mértékegysége, amiért nem fogunk pontot levonni az írásbeli dolgozatok javításakor (ugyanis van egy ilyen pont az emelt szintű érettségin, ami a mértékegységek helyes használatáért jár).

Tehát az egyensúlyi állandót kétféleképpen lehet megadni, abban az esetben, ha csak a koncentrációkkal fejezzük ki, akkor van mértékegysége, ha pedig további számolásokhoz használjuk és emiatt osztunk a standard koncentrációkkal, akkor nincsen mértékegysége.

 

A középszintű érettségihez van egy központi kísérletlista, ennek az alkalmazása kötelező, vagy pedig az iskola ettől eltérő kísérleteket is választhat?

Az érettségi követelményekben az szerepel, hogy a középszintű írásbeli vizsga a központi követelmények, a szóbeli vizsga pedig a központi követelmények és a helyi tanterv alapján történik. Így az olyan diák számára, aki a saját iskolájában tesz középszintű vizsgát, a tanárnak elvileg joga van akár az emelt szintű érettséginél is magasabb követelmények szerint összeállítani a szóbeli tételeket. Például nálunk az Apáczaiban a komplex természettudományi tagozaton kilencedikben a heti 2 óra helyett heti 6 órában tanultak kémiát, ennek megfelelően egy sokkal magasabb követelményű tételsort is összeállíthatnék. Persze, mivel ez továbbtanulási feltétel is lehet, főleg régebben, amikor az orvosira is ez kellett, akkor az ember ezt nem tette meg, mert nem akart kitolni a gyerekkel, aki sok órában tanult kémiát, hogy esetleg a magasabb követelmények miatt kevesebb pontot kapjon. De elvileg ez is lehetséges. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha például egy iskolában nagyon sok környezetvédelmi projektet csináltak, akkor azzal kapcsolatos kísérleteket és feladatokat is be lehet építeni a szóbeli kémia érettségibe. Más a helyzet az olyan iskolával, ahol külsős gyerek érettségizik középszinten. Elvileg akkor sem kötelező a központilag közzétett kísérletsor, de amennyire tudom, ebben az esetben, ha az iskola más feladatokat állít össze, arról tájékoztatnia kell a diákot. Ebből voltak már konfliktusok, mert volt olyan iskola, amelyik elutasította az érdeklődő diákot. Az nincs benne a törvényben, hogy a szóbeli kísérleteket közzé kell tenni, de miután az emelt szintű kísérletek megjelentek és ismertek, én úgy értelmezem, hogy a középszintű kísérleteket is megmondhatom a gyerekeknek. Vannak iskolák, ahol ezt másként értelmezik, tehát nincsen egységes gyakorlat.

(Az interjú harmadik, befejező része rövidesen következik.)

Interjú Villányi Attilával – 1. rész

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2013. április 25., csütörtök 07:55

Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú első részében az érettségi feladatsorokról, a közép- és emelt szintű vizsga közötti különbségekről, a felkészülés és a felkészítés módszereiről kérdeztük.

villanyi_attila_kep
Fotó: Hegedüs Kristóf

Ki, hogyan és mikor állítja össze az idei kémia érettségi feladatsort?

Hogy pontosan ki, és pontosan mikor, ezt igazán nem lehet tudni, mert korábban, az érettségi előtt akár több évvel is elkészíthették. Ugyanis van egy bizottság, ennek a tagjai állítják össze a feladatokat. Egy ember lektorálja a feladatsort, van feladatmegoldó lektor, aki utána megoldja a feladatokat, és ezután a feladatsor bekerül egy biztonságos helyre. Aztán onnan valaki véletlenszerűen húz egy feladatsort valamikor az érettségi előtt. Ekkor még egy, kvázi “csúcs-lektor” megoldja a feladatokat és a bizottság elnökével egyeztetve megtörténnek az utolsó javítások, pontosítások. Miután rábólintott ez az utolsó lektor is, akkor sokszorosítják a feladatsort.

Milyen szempontok alapján választják ki az érettségi feladatokat?

Van egy mindenki által ismert vizsgaleírás, ami tartalmazza, hogy milyen részekből állhat egy feladatsor. Ebben az van benne, hogy közel azonos százalékban kell tartalmaznia általános, szervetlen és szerves kémiai kérdéseket. Az is benne van, hogy a számítási feladatok milyen arányban legyenek, és az is, hogy pontok tekintetében egy-egy feladattípusnak van egy maximális vagy éppen minimális százaléka. Így ennek megfelelően fogják összeállítani a feladatsort.

Tehát akkor a sorsolás miatt nem tudnak olyan szempontokat figyelembe venni, hogy ha tavaly volt elektrokémiai számolás, meg tavalyelőtt is, akkor idén ne legyen…

Nem, ez nem szempont, mert ezek a feladatlapok már elkészültek. Májusban az idegennyelvű feladatlapokhoz másik feladatsort szoktak lefordítani biztonsági okokból, és például volt olyan, hogy majdnem ugyanaz a feladat volt mind a kettőben, mert éppen úgy jött ki a lépés.

Miben látja a fő különbséget a közép- és az emelt szintű írásbeli között? Kinek melyiket érdemes választani?

A középszintű érettségi visszatekintő jellegű, tehát nem szelektáló érettségi, mindössze azt ellenőrzi, hogy megtanultak-e bizonyos dolgokat a középiskolai tananyagból, ami ráadásul meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen csak a kötelező, gimnáziumban két éven át tartó heti két órás kémiatanulás során sajátítódott el, plusz még az általános iskolai 8. osztályos szervetlen kémia, hiszen szervetlen kémia – legalábbis jelenleg – nincsen a középiskolai oktatásban. Ez viszont azt is jelenti, hogy ezt az érettségit azoknak is le kell tudni tenni, akik mondjuk dolgozók gimnáziumába járnak és heti fél órában tanultak kémiát, ha nem is ötösre, de legalább egy kettesre. Ennek megfelelően ezek a feladatok nem túl fantáziadúsak és nem is túlságosan nehezek, mondhatni nagyon könnyűek. Az én véleményem az, hogy tulajdonképpen egyetlen egyetemnek sem lenne szabad elfogadnia ezt, mint felvételit kiváltó feladatsort. Viszont, mivel néhány egyetem ezt kéri, illetve korábban minden egyetem elfogadta, ebben a feladatsorban is keletkeztek olyan feladatok, amelyek nem biztos, hogy ebbe valók lettek volna. Azért, mert egyszerűen nem tudja magát a feladatsor összeállítója sem függetleníteni attól, hogy ennek a megoldói orvosok, tanárok és vegyészek lesznek.

Jó lenne, ha ez letisztulna, és a középszintű feladatsort tényleg arra használnák, mint amire eredetileg tervezve volt. Én 1997-ben kezdtem el a munkacsoportommal a kétszintű kémia érettségi követelményeit kidolgozni, és akkor hosszú éveken keresztül arról volt szó, hogy az emelt szint az egyetemi felvételit kiváltó, a középszint pedig a középiskolát lezáró érettségi. Utóbbi arra szolgálna csak, hogy legyen egy érettségije valakinek, és nem arra, hogy a vizsgázó ezzel bármiféle jogosultságot kapjon egy szakirányú felsőoktatási intézményben való tanulásra.

Sajnos az egyetemek jó része mégis elfogadja ezt a felvételit kiváltó érettségiként. Ezért ha az a kérdés, hogy a középszintű érettségit kinek javaslom választani, akkor azt mondom, hogy minden olyan diáknak, akinek nincsen túlságosan sok tehetsége a kémiához, különösen a számítási feladatok megoldásához, de mégis olyan egyetemre készül, amelyikhez kell a kémia, vagy ahol elfogadják a kémiát. Az ebben szereplő számítási feladatok többsége – nem mondom, hogy az elmúlt években nem volt ez alól kivétel, de a többsége – tényleg nagyon primitív és nagyon egyszerű, tehát ezzel sokkal több pontot tudnak elérni, mint az emelt szintű érettségivel, különösen most, hogy egy kicsit meg is emelték azt a határt, amivel a plusz pontot megkaphatja az emelt szintű érettségivel. Aki a kémiai számításokban nagyon jó, annak javaslom az emelt szintű érettségi megírását, mert abban az elmélet nem annyival nehezebb, mint a számítás. Néhány olyan elméleti téma van, ami nem szerepel a középszintű érettségin, de ezeket meg lehet tanulni, a számítási feladatok viszont sokkal komolyabbak. Mindenkinek, aki tud számítási feladatot megoldani, az emelt szintű vizsga sokkal inkább való.

Sokaknak (mivel már korábban befejezték a tanulmányaikat, vagy egyéb oknál fogva) nincsen lehetőségük előkészítőre vagy külön tanárhoz járni, hanem egyedül készülnek fel. Hogyan érdemes készülni – egyrészt most, az érettségi előtti utolsó néhány hétben, illetve ideális esetben, ha van elég idő, hogy az ember felkészüljön?

Aki már régebben érettségizett, annak is van lehetősége valamilyen előkészítő tanfolyamra járni, és én tudom is javasolni, mert úgy gondolom, hogy az egyéni, önálló felkészülés azért elég nehéz. Ha az a kérdés, hogy az utolsó egy hónapban hogyan lehet felkészülni, arra az a válasz, hogy szerintem sehogy. Ha már felkészült az illető, és most az utolsó hónapban mit kell csinálnia, akkor ugyanúgy, ahogy annak idején én a KRESZ vizsgára készültem: régi feladatsorokat kell folyamatosan megoldani. Egyrészt az Oktatási Hivatal honlapjáról letölthetők a korábbi érettségi feladatsorok, másrészt vannak olyan kiadványok, amelyek próbaérettségi feladatsorokat tartalmaznak. Az érettségi előkészítő könyvemhez tartozó feladatgyűjteményben témakörönként vannak lezáró feladatsorok, azokat is meg lehet oldani, és abból ki tudja szűrni a vizsgára készülő, hogy melyik az a témakör, amelyik nem megy jól, és akkor azt a témakört kell még átnéznie.

Az egy éves felkészüléshez pedig írtam egy könyvet, az a címe, hogy Kémia a kétszintű érettségire. Azt mondhatom, hogy ez az egyetlen olyan könyv, ami csak annyit, de annyit mindenképpen tartalmaz, ami a jelenlegi érettségi követelmények alapján teljesítendő. Én olvastam más könyveket is, ezek nagyon szépek és érdekesek, sok mindent tartalmaznak, de a probléma az, hogy nem lehet eldönteni belőlük, mit is kell mindenképpen tudni az érettségire. Bizonyos tekintetben sokkal többet tartalmaznak, mint ami az érettségire kell, tehát ha valaki továbbtanulni kíván, annak nem árt, hogy ilyenekkel foglalkozik, de aki most célzottan teljesíteni akar egy szintet, annak az én könyvemet tudom ajánlani, ami azt is jelzi, hogy pontosan melyik szinten mit kell tudni. Ezen kívül tudom javasolni az Ötösöm lesz kémiából című példatáramat, amiből pedig meg lehet tanulni számítási feladatokat megoldani. De fölhívom a figyelmet arra, hogy akinek matematikai problémái vannak, azon nem tud segíteni se az Ötösöm lesz kémiából példatár, se semelyik kémia példatár. Ha valakinek matematikai példamegoldási gondjai vannak, akkor először azt kell valahogy orvosolni.

Melyek azok a témakörök, feladattípusok az érettségi anyagban, amelyek a legtöbb problémát okozzák általában a diákoknak?

A témakörök közül talán az elektrokémiát említhetem, mint egy meglehetősen érzékeny pontját a diákoknak. Ennek több oka is lehet. Lehet, hogy maga a témakör is, lehet az, hogy a tananyagban elvileg kilencedik év végén kellene megtanítani, amikorra senki nem jut el oda az iskolákban, és ezért valahogy kimarad, vagy valahogy rosszul tanítják, nem tudom. De én is szoktam tapasztalni, hogy vannak olyan diákok, akik valahogy az elektrokémiával nem tudnak mit kezdeni, bár úgy gondolom, hogy nem tanítom rosszabbul, mint más témaköröket. Talán az is lehet, hogy a benne lévő sok fizika miatt. Ha valaki nem tudja, mi az, hogy potenciál, feszültség, áramerősség, akkor tényleg csak memoriter lesz. Az elméleti anyagból ez az egyik legkritikusabb rész. Mondhatnám a kémiai egyensúlyokat is, de elméletből azt azért eléggé meg lehet tanulni. A számítási feladatok közül viszont tényleg egyértelmű, hogy az elektrokémián túl a kémiai egyensúlyos számítási feladatok jelentik a legnagyobb problémát. Ezekben egy teljesen másféle szemléletmód szerint kellene példát megoldani, és ez nagyon sok diáknak – és őszintén szólva, szerintem több tanárnak is – gondot okoz, hogy hogyan tanulja, illetve tanítsa meg ezeket. Nekem van egy módszerem, amivel jó hatásfokkal megtanítom az érettségire, de sajnos ezt a módszert csak egy bizonyos határig lehet alkalmazni. Azok, akik nem elég plasztikus gondolkodásúak, az egyetemen erről a módszerről nem tudnak könnyen áttérni az általánosabb módszerre. Az enyém a sztöchiometria és az egyensúlyok valamiféle hibridizációjával vezeti le ezeket a dolgokat, ez segít egy kilencedikes diáknak átjutni a problémákon, de utána kellene egy újabb lépés, amit én is csak a tagozatos diákjaimnál tudok meglépni, és ezért szerintem aztán az egyetemen is a legnagyobb problémát ezek a feladatok okozzák.

Mi a legcélravezetőbb, leghatékonyabb felkészítési módszer? Mit tanácsolna egy pályája elején álló fiatal tanár kollégának, akinek most lesznek az első érettségiző diákjai?

Ez nagyon nehéz dolog, mert ahogy diákból, úgy tanárból is nagyon sokféle van. Még fiatal tanár koromban gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha lehetne valahogyan szelektálni, hogy olyan diákok kerüljenek hozzám, akik az én tanítási módszeremre „alkalmasak”, és más diákok, akik meg nem, azok azokhoz a tanárokhoz kerüljenek, akiknek az ő stílusuk éppen megfelel. Ez gyakorlatilag sajnos kivitelezhetetlen. Bele kell törődni abba, hogy nem mindenki pont ahhoz a tanárhoz jár, aki éppen neki a legmegfelelőbb. Ezért nem tudok általános receptet mondani, mert minden tanár másféle stílusban tanít, és a stílusának megfelelően másféleképpen kell hogy megközelítse a feladatok megoldását. Az viszont sajnos kétségtelen, hogy aztán lesznek olyan diákok, akik nem lesznek megelégedve vele, mint ahogy biztosan van olyan diák is, aki velem nincs megelégedve, mert én például nem szeretem azt, hogyha csak mechanikusan tanulunk meg dolgokat. Meggyőződésem, hogy például az egyensúlyt, mint elméletet is csak akkor lehet megérteni, ha előzőleg számítási feladatokat oldottunk meg. Akinek ez nem jó, mert könnyebben memorizál dolgokat, ő nyilván nem örül annak, hogy én számítási feladatokon keresztül akarom megértetni, hogy hogyan, merre tolódik el az egyensúly.

(Az interjú második része rövidesen következik…)

Nehéz volt az idei kémia érettségi

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2012. június 16. szombat 13:35

A kérdőívünket kitöltő vizsgázók majd háromnegyede szerint valamivel nehezebb volt az írásbeli, mint amire számítottak, a válaszadók 47%-a szerint pedig lényegesen nehezebb volt a vártnál. Az alábbiakban rövid felmérésünk további eredményeit olvashatjátok.

 

A felmérés

2012. június 5-től egy héten át volt elérhető a kémiaérettségi.hu főoldalán kérdőívünk, amelyben azt tudakoltuk, kinek hogy sikerült az idei kémia érettségi vizsga írásbeli része. A kérdőívet 90-en töltötték ki, közülük 64-en emelt szintű, 26-an középszintű vizsgát tettek. Nem hivatalos adatok szerint 1667-en vizsgáztak kémiából emelt szinten és több, mint 3000-en középszinten (forrás: eduline.hu), így a kérdőívet kitöltők aránya az összes vizsgázó közül 3,8% (emelt szint) ill. 0,8% (középszint).

Idén csaknem kétszer annyian jelentkeztek emelt szintű kémia érettségire, mint tavaly, míg a középszintű vizsgára jelentkezők száma tavaly májusban is körülbelül ugyanennyi (3029 fő) volt.

 

 

Neked hány pontos lett?

Ez az a kérdés, ami talán a legjobban érdekel minden vizsgázót: vajon hogy sikerült a többieknek, az elért eredmény mennyire számít jónak, milyenek az esélyek a felvételi versenyben? A kérdőívünket kitöltő 90 diák átlagos pontszáma 63,1 pont, ezen belül az emelt szinten vizsgázók valamivel kevesebb, átlagosan 62,7 pontot értek el.

A hivatalos statisztikák (ketszintu.hu) alapján a tavaly májusi átlagos írásbeli pontszám az emelt szintű vizsgán 68,7 pont, középszinten 56,8 pont volt. A diákok többsége tavaly a szóbeli vizsgarészen jelentősen javítani tudott a pontszámán, így az országos átlag 2011-ben 74,3% (emelt szint) ill. 68,4% (középszint) lett.

 

 

Jobbra számítottatok

A kérdőívünket kitöltők csupán 32%-a elégedett az elért eredménnyel, többségük jobb eredményre számított. Szintén általános, hogy a dolgozatra kapott pontszám átlagosan 5-10 ponttal kevesebb a vizsga után becsült eredménynél, de nem ritka a 11-15 pontos, vagy még nagyobb eltérés is, az esetek túlnyomó többségében a negatív irányba. A válaszadók csupán 4%-a csalódott pozitívan, amikor megtudta az írásbeli pontszámát.

 

 

Nehéz volt az írásbeli

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a kérdőívet kitöltő diákok nagy része (44%) az idei kémia írásbelit lényegesen nehezebbnek ítélte a vártnál, további 24% pedig kicsit nehezebbnek. A fennmaradó 32% hasonló nehézségű feladatsorra számított, ill. a feladatokat kicsivel könnyebbnek találta a vártnál.

A feladatsor a tavalyihoz képest valóban nehezebb volt valamivel, ami látszik is az átlagos pontszám 6 pontos csökkenésében az emelt szintű írásbeli vizsga esetén.

 

 

A felkészülés módja – fontos az önálló tanulás

A vizsgára való felkészülés során a válaszadók kevesebb mint a fele (48%) tudta használni a saját kémiaórai jegyzeteit. A nyomtatott segédanyagok között nem meglepő módon vezetnek a középiskolai tankönyvek (76% használta), valamint Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából példatára (84% használta). A vizsgázók majdnem fele (46%) internetes forrásokból is kiegészítette a tudását.
A válaszadók több mint 4/5-e az önálló tanulás mellett valamilyen szervezett formában is készült. A legnépszerűbb a fakultáció (55%), a készülés költségesebb formái közül többen jártak magántanárhoz (32%), kevesebben előkészítőre (15%). Az érettségiző korosztályban már nem szokás a szülőkkel való tanulás: ezt senki sem jelölte be, míg családtag, idősebb testvér vagy rokon a válaszadók 4%-ának tudott segíteni.

A választott felkészülési forma és az elért eredmény kapcsolatának alaposabb vizsgálatához ugyan nem áll rendelkezésre elegendő adat, de azért néhány érdekes tendencia látszik. Az egyik ilyen az önálló készülés jelentősége. Hiába jár ugyanis valaki fakultációra vagy magántanárhoz, ha az otthoni önálló munka hiányzik, az elért pontszám az átlagos alatt marad. A szervezett formában zajló felkészítés pszichológiai hátránya, hogy a diák könnyen elhiteti magával, hogy az órán való puszta részvétellel már eleget tett a jó eredményért. Paradox módon a legjobb átlageredményt (72,1 pont) azok érték el, akik bevallásuk szerint külső segítség nélkül, egyedül készültek fel a vizsgára. Itt persze több tényezőt is figyelembe kell venni – egyrészt akinek magától is jól megy a kémia, az eleve kevésbé fog akarni segítséget igénybe venni az érettségire való felkészüléshez. A teljesen önállóan készülő diákok között több olyan is lehet, aki már nem először próbálkozik, és a magasabb felvételi pontszám reményében futott neki újra a kémia érettséginek. Továbbá sok múlik a középiskolai kémiaórák, fakultációk színvonalán is – ugyanez mondható el a magántanárokról és az érettségi előkészítő tanfolyamokról. Mindezek hatékony segítséget jelenthetnek a felkészülésben, azonban a tananyag önálló megértését és megtanulását nem helyettesíthetik. •