A 2019 májusi emelt szintű kémia érettségi feladatsorának elemzése

feladatsor_2019majus

Durkó Gáborkémiaérettségi.hu
2019. május 25.

A korábbiakhoz hasonló nehézségű, világosan megfogalmazott feladatsor, becsapós kérdések nélkül. Véletlenül elárult és a feladat végén, megkésve elhelyezett segítő információk, belegabalyodás a standardállapot paramétereibe és kissé kiegyensúlyozatlan pontarányok – ilyen volt a 2019 májusi emelt szintű kémia írásbeli.

 

Lelőtték a poént

Az első, táblázatos feladatban a hidrogén-klorid, salétromsav és a kénsav tulajdonságait kell összehasonlítani. A feladat világos és egyértelmű, talán annyi logikátlanság van benne, hogy a 14-es alkérdésnél a várt válasz a nitrálóelegy (tömény kénsav és salétromsav elegye), míg a 15-ösnél a kérdés szövegében szerepel ez a szó, ezzel részben „lelőve a poént”, egy kicsit más megfogalmazással ez elkerülhető lett volna.

A nitrálóelegy a tömény salétromsav és a tömény kénsav keveréke
A nitrálóelegy a tömény salétromsav és a tömény kénsav keveréke – egyben a válasz a 14. kérdésre

Nehéz esettanulmány, kevés pontért

A csokoládé összetételéről szóló esettanulmány a komplikált szöveg miatt talán az egyik legnehezebb volt a feladatsorban. A kérdések rendben voltak, de a feladat időigénye miatt a 9 pont kevésnek tűnik.

A csokoládéról szóló esettanulmány több pontot is megért volna
A csokoládéról szóló három oldalas esettanulmány több pontot is megért volna

További kérdés, hogy a szerves vegyületek vonalképletének általános használata mennyire célravezető középiskolás szinten. A benzolnál, aromás vegyületeknél használjuk, de azért idő kell hozzá, amíg az a szintű absztrakt gondolkodás kialakul, hogy az ember a vonalképleteket könnyen tudja értelmezni. Az érettségizőknek még nem biztos, hogy megvan ez a rutinja, itt talán érdemes lett volna a könnyebben értelmezhető atomcsoportos képletnél maradni.

Vonalképletek a 2. feladatban
Vonalképletek a 2. feladatban

 

Sav-bázis, vagy nem sav-bázis

Az egyszerű választásos kérdések szintén egyértelműek voltak, egyedül a 8-as mellé tehetünk egy halvány kérdőjelet. Itt azt kellett eldönteni, hogy a felsorolt, vizes oldatban lejátszódó reakciók közül melyik az, amelyik nem sav-bázis és nem is redoxireakció.

A 3. feladat 8. kérdése, kiemelve a hivatalos megoldás
A 3. feladat 8. kérdése, kiemelve a hivatalos megoldás

Akár kizárásos alapon is meg lehet találni, hogy az ezüst-nitrát és a sósav csapadékképződéssel járó reakciójára gondolt a feladatíró, ami biztosan nem redoxireakció, hiszen nincsen oxidációsszám-változás. Az, hogy ez nem értelmezhető sav-bázis folyamatként, már nem annyira egyértelmű. A sósav ugyanis erősebb sav, mint a salétromsav, és tekinthetjük a reakciót úgy is, hogy a sósav „kiszorítja sójából” a salétromsavat, azaz protonálja a nitrátionokat. Ha ugyanezt a reakciót ezüst-nitrát helyett kálium-nitráttal írnánk fel, ahol nincs csapadékképződés, egyértelműen sav-bázis folyamatként lehetne értelmezni az átalakulást.

A nitrátionok sósavval protonálhatók, függetlenül a kationtól. Így akár az első reakció is értelmezhető sav-bázis folyamatként.
A nitrátionok sósavval protonálhatók, függetlenül a kationtól. Így akár az első reakció is értelmezhető sav-bázis folyamatként.

Persze azt is hozzá kell tenni, hogy erre a reakcióra csak tömény sósav esetén számíthatunk, míg a csapadékképződés híg HCl és ezüst-nitrát összeöntésekor is lejátszódik. Ha a HCl helyett mondjuk NaCl szerepelt volna, úgy egyértelműbb lenne a választás, esetleg ionegyenletet lehetett volna használni, vagy a kérdés szövegébe beleírni, hogy híg oldatokat használunk.

Leleplezett ismeretlen fémek

A következő, elektrokémiai kísérletelemző feladat nem volt nehéz, inkább a szerkezetével kapcsolatban vannak észrevételeim. Egyrészt a kétféle tagolás (a, b, c feladatrész és 1-6 kérdések) vizuális elkülönítése nem a legjobban sikerült, érdemesebb lett volna az a-c pontokat a margónál kezdeni és vastagon szedni, és az 1-6 pontokat behúzni.

A 4. feladat tördelése nem a legszerencsésebb. Az 1. kérdésnek vannak b), c) alkérdései, vagy az a) kérdésnek egy 1. pontja?
A 4. feladat tördelése nem a legszerencsésebb. Az 1. kérdésnek vannak b), c) feladatrészei, vagy az a) kérdésnek egy 1. pontja?

További furcsaság, hogy a feladat végén mégis megmondják, hogy mi volt a négy ismeretlen fém, ami így jelentősen megkönnyíti az 1-5. kérdések megválaszolását, hiszen a konkrét standardpotenciálok kikereshetők a függvénytáblázatból. A feladat logikája szempontjából lehet, hogy érdemesebb lett volna ezt az információt már a feladat elején megadni, így kevésbé lenne „elvont” a rejtélyes A, B, C, D fémek reakcióinak végiggondolása.

Még azt is tudjuk, hogy…

A 6. számítási feladattal kapcsolatban is hasonló érzésem volt. Az ismeretlen szénhidrogén képletének meghatározása nehezebb feladat, ha a gázelegy hőmérsékletét nem tudjuk, mert így nem lehet közvetlenül kiszámolni az anyagmennyiségeket. A b) kérdésben mégis megadták, hogy 25 °C-os a gázelegy, feltehetőleg azért, hogy a „standard” képződéshő adatokkal lehessen számolni. Ha a feladatírót a „könnyítés” szándéka vezérelte, ezt az információt már a feladat elején meg lehetett volna adni, ha pedig nem volt ilyen szándék, akkor a hőmérsékletet egyáltalán nem kellett volna említeni.

Standardállapot vagy nem standard állapot

Bár a b) kérdésnél „standard” körülményekkel számolunk, az a) résznél azonban mégsem a (már hivatalosan nem használt) standardállapothoz tartozó 24,5 dm3/mol moláris térfogattal számol a hivatalos megoldás, hanem az egyesített gáztörvénnyel. Itt ráadásul ingoványos területre tévedtünk, hiszen nincsen konszenzus arról, hogy a „standard” nyomás 100 kPa, vagy 101 325 Pa (101 kPa). Az újabb tankönyvekben is még az utóbbi szerepel, míg a IUPAC ajánlás 1982 óta 100 kPa, az egyik függvénytáblázatban is ez van benne, bár apró betűkkel és kétértelmű módon, a másikban pedig 101 kPa szerepel.

Nem véletlen, hogy az érettségi feladatsorok évek óta kerülik a „standardállapot” fogalmának használatát, hiszen mindenkinek más a „standard”, főleg ha az országhatárokon túlra is tekintünk. A köztudatba viszont nagyon beleivódott, hogy a gázok moláris térfogata standard körülmények között 24,5 dm3/mol, ami persze csak akkor igaz, ha 101 kPa a standard nyomás; 100 kPa esetén 24,8 lesz a gáztörvényből számolható moláris térfogat. A „standard” körülményekre többek között a standard képződéshő és a standardpotenciál miatt továbbra is szükség lesz, ezért érdemes volna ezt a fogalmat egyszer tisztába tenni és konzekvensen használni a tankönyvekben, a függvénytáblázatokban és a tanórákon is.

Mint megtudtam, született egy hivatalos vélemény, hogy a feladat a) részénél nem fogadható el, ha valaki nem a gáztörvénnyel, hanem a 24,5 dm3/mol moláris térfogattal számolta ki az anyagmennyiséget. Ez nemcsak azért furcsa, mert csupán 1% a nyomáseltérés (101 vagy 100 kPa), hanem azért is, mert a b) kérdésnél a Hess-tételt szigorúan véve csak akkor tudjuk alkalmazni a (standard) képződéshő kiszámolására, ha a kiindulási anyagok és a termékek is standardállapotúak.

Egy alulértékelt feladat

A 7. feladat egy elektrokémiával kombinált oldhatósági számítás. Bár a feladatban szereplő kálium-szulfát nem kristályvizes, az elpárolgó és az elektrolízissel elbontott víz miatt így is kihívást jelent végigkövetni, hogy melyik lépésben hogyan változik az oldat tömege és összetétele. A feladatsor egyik legnehezebb, legtöbb munkát igénylő feladataként ez a számolás 11-nél biztosan több pontot ért volna.

Ehhez képest a 8-as feladat lényegesen könnyebb volt, és nem ért sokkal kevesebb pontot. A 107-es ezüstizotóppal kapcsolatos számolás talán egyetlen nehézségét az adta, hogy az izotópnuklidok atomtömegére pontos értékek voltak megadva, és nem lehetett a tömegszámot használni helyette.

Az ezüstizotópok arányának mérésével következtetni lehet arra, hogy a kérdéses ezüsttárgy a Föld melyik részéről származik. (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Az ezüstizotópok arányának mérésével következtetni lehet arra, hogy a kérdéses ezüsttárgy a Föld melyik részéről származik. (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Komplex feladat a javából

A 9. feladat volt a 7. mellett a legnehezebb számolás: ismeretlen szerves sav képletének meghatározása, gyenge savval kapcsolatos pH-számítás és titrálás is volt benne. Azonban könnyen felbontható volt részlépésekre: ennél a feladatnál inkább az volt a kihívás, hogy az érettségiző rájöjjön, hogy a feladat végén szereplő titrálásnál érdemes elkezdeni a számolást. Ennek eredményéből meghatározható a sav moláris tömege, ebből pedig a képlete is. Plusz csavart jelentett a feladatban, hogy a sav nemcsak karboxilcsoportot, hanem hidroxilcsoportot is tartalmazott, amire az oxigéntartalomból lehetett rájönni (2 helyett 3 oxigén van a molekulában). A b) részben a savállandó kiszámítása a savkoncentráció és a pH ismeretében már behelyettesítéssel elvégezhető volt.

Összegzés

Összességében a korábbiakhoz hasonló nehézségű volt a feladatsor. A kérdések és a javítókulcs is egyértelműen voltak megfogalmazva – idén először nem kellett semmit sem kérdeznem az Oktatási Hivataltól. Ami kérdőjeles volt számomra, az az egyes feladatok pontértéke, főként az esettanulmánynál és az oldhatósággal kapcsolatos számolásnál: a feladat megoldásához szükséges időnek, a feladat nehézségének jobban kellene tükröződnie az adható pontszámban.

“A 2019 májusi emelt szintű kémia érettségi feladatsorának elemzése” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Részecske-átmenet alapján kétféle reakció van: redoxi vagy sav-bázis. Ha nem redoxi, akkor sav-bázis, legfeljebb nem az iskolában tanított kétféle elmélet valamelyikével értelmezhető.

    1. CaO + CO2 = CaCO3
      Akkor ez (a középiskolában tanított sav-bázis és redoxireakció értelmezés keretei között maradva) melyik?

      1. Egy bázisanhidrid és egy savanhidrid sót képez. Egyértelműen sav-bázis reakció. Persze nem értelmezhető az iskolában tanított protonátmenettel – de ha figyelmesen elolvassa amit írtam, abban ez is benne van.
        A szóban forgó esetben (ezüst-nitrát + sósav) a folyamat lényege: Ag+ + Cl- = AgCl. Itt a kloridion elektronpár-donor, az ezüstion elektronpár-akceptor (Lewis-féle sav-bázis elmélet).
        Persze, ezt sem tanítjuk az iskolában, de ne hozzuk lehetetlen helyzetbe azt a tanulót, aki a tananyagon túlmenően érdeklődik a kémia iránt.

        Én tanítványaimnak a következő algoritmust javaslom:
        Van oxidációsszám-változás?
        Igen: redoxireakció.
        Nem: sav-bázis reakció.

        A protonátmenethez való merev ragaszkodás eredményez ugyanis olyan félreértelmezéseket, hogy például a hangyasav és a bróm közötti reakció sav-bázis reakció.

        Azért van egy reakciótípus, amely szerintem is az “egyik sem” kategóriába tartozik: az izomerátalakulás.

        1. Nem vagyok meggyőződve arról (miként ennek ellenkezőjéről sem), hogy a sav-bázis fogalom olyan kitágítása, amely esetén minden reakció, ami nem redoxi az sav-bázis folyamat, a diákok kémiai szemléletében olyan változást jelentene, amely tisztább, tudatosabb fogalomhasználathoz vezetne (nekem kicsit mechanikusnak tűnik ez az elv: vizsgáld meg: van ox. szám változás?, ha nincs, akkor sav-bázis). Nem gondolom (persze lehet, hogy rosszul látom), hogy szemléleti előnnyel jár, ha a HCl+H2O reakció ugyanabba a fogalomkörbe kerül, mint a Ca2+ + CO32- csapadék képződés.
          Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy ha a feladat szövegébe bekerült volna, akár pl. zárójelben, pontosításként, hogy Brönsted-elmélet értelmében sav-bázis reakció, az jó lett volna.

          1. A Lewis-féle sav-bázis elméletet én sem építeném a középiskolai anyagba, bár való igaz, hogy így nehéz meghúzni a határt, mi számít még sav-bázis folyamatnak. A CaO + CO2 még jó lenne, ha beleférne, ha már a követelményrendszerben szerepel a fém-oxid + savoldat és a nemfém-oxid + lúgoldat típusú közömbösítés is.
            Ennél a feladatnál a Brönsted sav-bázis reakció említése csak akkor segített volna, ha az “A” válaszlehetőségnél nem olyan egyenletet adnak meg, ahol egy erősebb Brönsted-savból (HCl) egy gyengébb (HNO3) keletkezik. Ez ugyanis, a csapadékképződéstől függetlenül protonátmenetként is értelmezhető.

        2. Én úgy szoktam tanítani az érettségizőknek, hogy sav-bázis reakció:
          – savak, bázisok, oxidok (anhidridek) reakciója vízzel
          – közömbösítés (amit lehet savval, bázissal, oxiddal)
          – sóból való felszabadítás
          – sók hidrolízise
          Ebből az “oxid + víz”, és a “savas oxid + bázisos oxid” típusú reakciók nem passzolnak a Brönsted elméletbe, de nehéz másnak nevezni, mint sav-bázis reakciónak.

  2. Átlagos nehézségű, korrekt feladatsor volt. Az egyetlen picit szokatlan / elbizonytalanításra alkalmas rész az utolsó feladatban, hogy a sav 3 oxigénatomos, de a feladat c) részének szövege ebben is segített.
    Nekem csak a feladatok szövegezésével volt 2 apróbb problémám: az egyik az 5/a feladat. Nekem első olvasásra úgy tűnt, mintha olyan vegyületet kellene keresni, amelyből csak monobróm termék keletkezhet. Szerintem ez lehetett volna picit egyértelműbb, főleg, hogy az ugyanolyan jellegű b) kérdésben már ott van a “konstitúció” szó.
    A másik a 7. feladattal kapcsolatos: itt az első bekezdésben ki van hangsúlyozva, hogy a hőmérséklet az elektrolízis során végig állandó volt, majd a b) kérdésben szintén ki van hangsúlyozva, hogy az elektrolízis hőmérsékletén kérdezik az oldhatóságot. Az oldhatóság azonban a feladat második bekezdése alapján (B oldat) számolható, viszont a második bekezdésben már nem szerepel, hogy a hőmérséklet továbbra sem változott. Egy “gondolkodó” diákot szerintem ez némileg elbizonytalaníthatott, hogy biztosan lehet-e így a “B oldat” alapján számolni. Persze miért feltételeznénk hőmérséklet változást ha nincs odaírva, de mégis egyértelműbbé tehette volna ha ott van, hogy mindvégig azonos a hőmérséklet.
    De ezen a két, szőrszálhasogató dolgon kívül magam is rendben találtam a feladatsort.

  3. Maximálisan egyetértve a fent leírtakal,azon túlszámomra az 5.(elemző feladat )tartogat némi meglepetést.
    “Mely anyagokkal lép reakcióba a bróm azért, mert oxidáló hatású anyag?”
    A megoldásban szereplő reakciókon túl: Vajon a szubsztitúcióban képződő HBr nem redukció révén jön létre?(A reagens Br2 oxidációs száma 0,a termék molekulákban -1 a bróm oxidációs száma.)
    A feladatban szereplő valamennyi szénhidrogén akár szubsztitúciós,akár addiciós reakciója brómmal részleges elektronátmenettel járó redoxireakció,amelyekben a bróm az oxidálószer.
    További,a tanárt is zavarbaejtő kérdés a kapott termékek konstitúciójának a felírása. Ebbe -mármint a konstitúciós képlet felírásába- belefér a megoldási útmutató nagyvonalú félkonstitúciós( gyökcsoportos) képletmegadása.A 100 kPa standard nyomás el nem fogadása ennek a megoldókulcs készítésekor megmutatkozó nagyvonalúságnak a hiánya.
    Egy évek óta visszatérő probléma
    2,2-dimetilpropán elnevezése:
    A IUPAC szerrint abban az esetben,ha a szubsztituens helye a szénláncon egyértelmű,annak számmal való megadása értelmetlen,felesleges és hibás.
    Mivel a propán alapláncon két metilcsoport csak egyféleképpen lehet,nincs értelme ennek a hibás elnevezésnek.Mint ahogyan a korábbi feladatsorban szereplő 2-metilbutánnak sem. Ja és az etil-alkoholt sem etán-1-ol néven nevezzük.(A 6.feladat megoldásában szereplő 2-metilpropán sem helyes elnevezés.)
    Az értékes jegyekkel kapcsolatban és a hibaterjedés ismerettel kapcsolatban álljon itt a megoldókulcs egy sora:
    ” … az elektrolízis végén: 330 g – 0,47 g – 53,7 g = 275,8 g ”
    A mértékegysékekel kapcsolatosan:
    “c = 0,02111 mol : 0,2500 cm3= 0,08444 mol/dm3”
    vagy pedig:
    ΔkH(C4H10(g)) =
    4(–394 kJ/mol)+5(–286) – (–2872) =–134 kJ/mol
    A feladatsor és a megoldások alaposabb átnézése a tanári igényesség jegyében nem lett volna hátrány.

  4. Azt gondolom, aki készített már hosszú feladatsort és még ha át is nézte valaki, akkor is maradhat benne elírás, nem teljesen egyértelmű megfogalmazás. Ebbe a feladatsorba alig van ilyen. A feladatlap alkalmasnak tűnik arra, hogy kellően differenciálja az érettségizőket, tehát nem volt könnyű, de nem is állította megoldhatatlan feladat elé a vizsgázókat. A feladatok pontszámainak kiegyensúlyozattlansága pedig eltűnik, ha mondjuk összevonjuk az 1-2 feladathoz szükséges időt és pontszámot. A vonalképletek nem szokták megoldhatatlan feladat elé állítani az emelt szinten vizsgázókat, nem bonyolultabbak, mint mondjuk egy titrálással kapcsolatos feladat megoldása (még ha nehéz is ilyen eltérő dolgokat összehasonlítani). A nitráló elegy elárulása ellenére (javító tanárként sajnos alkalmam volt látni) több esetben nem segítette a megoldást. Az elektródpotenciálokkal kapcsolatos feladatban, ha a fémek a feladat elején meg lettek volna adva, akkor fémek sorba állítására vonatkozó kérdés értelmetlen lett volna (persze úgy is lehet feladatot készíteni, de az akkor már más feladat). Egyetértek a standard nyomással kapcsolatos problémák felvetésével, ezt tényleg jó lenne rendbe tenni. Szerintem sem indokolható a 100 kPa mellett a szokásos moláris térfogat használatának büntetése, hiszen ennél sokkal nagyobb kerekítési hibát sem kell hibának tekinteni a számítások megoldása során (a feladat egyébként nem mondja, hogy a standard képződéshő adatokat használjunk, hanem azt írja, hogy az adott körülmények között érvényes képződéshőkből számoljunk).

    1. Az elektródpotenciálos feladatnál inkább az volt a meglepő, hogy a végén megadták a fémeket. Egy írásbeli dolgozatnál nem lehet feltételezni, hogy a feladat első részét a második részben megadott információk ismerete nélkül válaszolják meg. Ugyanez a helyzet a 6-os feladatnál, ahol a hőmérséklet csak később derül ki.
      A feladatban megadott, “adott körülményre vonatkozó” képződéshők konkrétan megegyeznek a kérdéses anyagok standard képződéshőivel.

      1. Egyetértünk, ha egy feladat későbbi részében olyan információ szerepel amit fel lehet használni a feladat egyszerűbbé tételére, akkor az nem szerencsésen szerkesztett feladat.
        Az elektródpotenciálok esetében nem ez a helyzet (szerintem). A szokásos lejátszódik-e az elektródpotenciálok alapján ez a reakció? kérdés helyett itt a feladat poénja az volt, hogy adott reakciók esetén hogyan kell sorba állítani az anyagokat. Ezt a poént nem lövi le, hogy később megadásra kerülnek a fémek (hiszen nem azt mondja meg, hogy az A fém a Cu stb., hanem csak megad 4 fémet, hogy a reakcióegyenleteket ne betűkkel kelljen felírni.).

  5. Összességében nekem is az a véleményem, hogy különösebb gond nem volt ezzel a feladatsorral sem. Apró finomításokkal lehetett volna egyértelműbbé tenni a feladatokat, de nem hiszem, hogy ennek hiánya nagyon nagy problémát okozott volna a tanulók esetében. A gázok moláris térfogatának értékét “standard állapotban” valóban tisztázni kellene. Persze ez sem okoz akkora problémát, ha a javítók elfogadják a gáztörvény nélküli megoldást is.

    1. Sajnos a 24,5 dm3/mol moláris térfogattal való számítás, a javításkor adott szóbeli eligazítás alapján nem maximális pontszámú (-1 pontot jelent). Nem tudok ezzel egyetérteni, de azt láttam, hogy a diákok döntő része szerencsére gáztörvénnyel számolt.

  6. Nekem két észrevételem is van a feladatokkal, helyesebben a javítási útmutatóval kapcsolatosan:
    Az 1.táblázatos feladat megoldása a salétromsav színét színtelennek írja, amely csak a frissen készített oldatra igaz. Tankönyvekben is szerepel, hogy hosszabb állás után a bomlásakor keletkező NO2 az oldatot sárgásbarnára színezheti. Javítás során több dolgozattal is találkoztam, melyben a tanulók sárgás színűnek írják az oldatot – én ezt elfogadnám helyes válasznak, de a javítókulcs szerint nem adható érte pont, holott tankönyvekben szereplő adatot írt le a diák. 1 pontot ért a válasz.

    Az 5. elemző feladat a bróm reakcióit kérdezte. Az a) részben a feladat megoldókulcsa csak a metánt és a 2,2-dimetilpropánt fogadta el jó válasznak. Több dolgozattal is találkoztam, ahol a hangyasavat írták válasznak, melynek brómmal való reakciója során hidrogén-bromid és szén-dioxid keletkezik, amely valóban „biztosan csak egyféle” termék., bár nem szerves termék, de a feladat nem kérte, hogy az legyen! Hangyasavval felírták jól a reakcióegyenletet, a termék konstitúcióját, meghatározták a reakciótípust. 4 pontot ért a válasz.

    Nektek ezekről mi a véleményetek?

    1. A salétromsavas kérdésnél gondolkoztam, hogy belevegyem-e az elemzésbe, de végül kimaradt. A feladat kérdése a vízmentes (100%-os) salétromsavra vonatkozik, ami a tankönyv szerint színtelen folyadék, de a szerintem alig van olyan tanár, aki valaha találkozott ezzel az eléggé veszélyes anyaggal, amit a tömény (65-70%-os) salétromsavból vízelvonószerek hozzáadásával lehet elkészíteni. Kérdés, miért kell tudni ennek a színét. Itt lehetett volna nagyvonalúbb a megoldókulcs szerzője, tudva, hogy a diák “salétromsav” címszó alatt minden bizonnyal csak a tömény oldattal találkozhatott, ami valóban hajlamos kicsit megsárgulni.

      A brómos feladatnál az a kérdés, hogy a hangyasav brómmal való oxidációja nevezhető-e “brómozásnak”. Hagyományosan nem szokták így nevezni, mint ahogy a KI és a bróm reakcióját sem. De ez sem egy jól definiált fogalom, tehát ha a diákok félreértették, az azt mutatja, hogy jobb lett volna pontosabban megfogalmazni a feladatot.

    2. Az első esetre szerintem nem volna helyes a HNO3 bomlása után létrejövő színt elfogadni, hiszen az már nem a tiszta anyag színe.

      A második esetben a hangyasav felírásánál a javítókulcstól eltérően ennyi könnyítést adtunk, hogy a hangyasav felírására legalább nem jár mínusz pont, vagyis megkapja a pontot az első kérdésre, igaz, a többire nem jár semmi. Pedig akár kaphatna is. Viszont a többség nem gondolt a hangyasav lehetőségre, én egyetlen dolgozatban sem láttam ezt.

      Engem jobban felzaklatott a 9.c részben a képlet 0 vagy 2 ponttal értékelése, ami lehetett volna 1 pont is, ha pl. nem királis a szerkezet. Nem tudok egyetérteni az értékes jegyekkel való “vergődéssel” sem, mert a megoldókulcs szerint a végeredményt kell ilyen pontosan megadni, mégis kiterjesztettük ezt az összes eredményre. Ha jól tudom, a kémián kívül sehol nem kell az értékes jegyeket figyelembe venni érettségin, nem értem, mi miért büntetünk.

      1. Az értékes jegyekkel való vergődés nem büntetés. Max 1 pont bukható, ha valaki nem ésszel kerekít, s ez is csak a végeredményekben. Ha ez nem lenne, akkor hány pontot vonnának le a javítók, ha valaki minden feladatában durván kerekít. A javítókulcsban minden feladatban külön-külön meg kellene adni, hogy milyen határok között kell a választ teljes értékűnek tekinteni. Ne mondjátok, hogy erre nem kell figyelni, a diákok egy része igen szabadon értelmezi a kerekítést. Így aki nem figyel egy kicsit az elbukik 1 pontot, nem olyan sok ez. Más kérdés, hogy a javítókulcs lehetne kicsit megengedőbb, s lehetne több esetben kétféle pontossággal megadott jó választ is elfogadni.

  7. Idén emelt szinten érettségiztem és fogalmam sincs miről beszéltek. :’) gondolom ez rossz jel.

    1. Való igaz, hogy a feladatsor tanári szemszögből lett kitárgyalva idáig, de ez csak azért van, mert érettségizők még nem szóltak hozzá:) Másrészt pedig alapvetően rendben volt a feladatsor, ha neked minden kérdés egyértelmű volt benne, az egyáltalán nem baj

  8. Gyakorló pedagógusként lassan hozzászokhatnék, hogy a kémiát emelt szinten bevállalók milyen mostoha körülmények között érettségiznek hosszú évek óta. De nem tudok.
    Azt, hogy egy feladatsor milyen, szerintem az dönti el, hogyan írják meg a diákok. Jelenlegi információim szerint Csongrád és Békés megyében 50% környékén van az átlag. (Idén is, mint hosszú évek óta.) Ez nem ad okot boldogságra, mert ilyen dolgozat átlagnál egy jobb gimnáziumban át kell értékelni a feltett kérdések, feladatok helyén valóságát. Persze, nekünk nem volt nehéz ez a feladatsor sem, csakhogy ezt a diákok oldaláról kell szemlélni. Amikor belenéztem, idén is összeszorult a gyomrom. Láttam, hány helyen fognak elvérezni a bátor vállalkozók.
    Mert lassan bátorság, sőt vakmerőség kell annak, aki bevállalja a kémia emelt szintet. Hiszen mennyivel jobb eredmények születnek fizikából(!), ahol nem akarnak legalább 3-4 témakörből összekombinált feladatot lenyomni a torkukon. Miért nem adunk egyenlő esélyeket a diákoknak, amikor választanak a fizika és a kémia között? Több kollégám irányítja a fizika felé a kémia helyett a felvételizni szándékozókat. Lassan megértem őket.
    Ha korrektnek is vesszük magát a kémia feladatsort, a javítás legalább még ront a helyzeten. Információim szerint, és látva a javított dolgozatokat, azt merem leírni, hogy semmi jóindulat, semmi nagyvonalúság, helyette merev, szolgalelkű elbírálás. Ha a szerencsétlen diák nem találja ki pontosan a javítókulcsot, akkor aztán oda a pontszám! (no, ezért nem vállalok javítást)
    Bünteti azokat, akik rutinosabbak, jártasabbak, mert ők már nem írnak le minden apró műveletet, arányosítást, hanem alkalmazzák azokat. Nem a gondolkodásra nevelés lenne az egyik feladatunk?
    Teljesen hibátlan végeredményeknél, ahol még a kerekítés is jó (ezek 80-90% feletti dolgozatok), azért vontak le, mert a megoldókulcsban szereplő, pontot érő műveletek nem voltak leírva. Persze fellebbeztünk minden ilyen esetben, de azt is tudjuk, ki javítja felül, és hogy a javítókulcsra hivatkozva semmit nem fog változtatni a pontozáson. Ilyen a kémia emelt szinten!
    Sajnos.
    Ha nem változtatunk valamit, akkor ne csodálkozzunk, hogy nincs vagy nem lesz kémia tanár senki a fiatalok közül.
    És lassan kémia tantárgy sem. 🙁

    1. Az írásbeli pontszámok országos átlaga évek óta 50 és 62 pont között szokott lenni, tavaly májusban 57,6 pont volt. Nem hasonlítanám egy témazáró dolgozathoz, mert ez a vizsga egyben a felvételi szerepét is betölti, tehát szelektálnia kell a jobban és a kevésbé jól felkészült diákok között. Ezt persze korrektül kell megtennie. Az elmúlt évek érettségi feladatsorait megoldva jutottam arra az elemzésben, hogy a diákok számára, ha a nagy átlagot nézzük, a korábbiakhoz hasonló nehézségű lehetett a feladatsor. Az egyénileg érzékelt nehézség persze szubjektív. Az a diák, aki 20%-os érettségit írt, minden bizonnyal nagyon nehéznek találta, aki 95%-osat, az pedig könnyűnek. Az, hogy egy konkrét javító vagy felüljavító tanár a javítókulcsot “dogmatikusan” értelmezi, vagy indokolatlanul von le pontokat, az nem a feladatsor és nem a javítókulcs, pláne nem a tantárgy hibája, ezért kár lenne a diákokat eltanácsolni a kémia érettségitől.

      A kémia érettségi feladatai sok éve ilyenek, minden évben van összetett számolás, ezek nem megoldhatatlanok, fel lehet rá készülni. Tény, hogy valakinek jobban megy, valakinek nehezebben, de ez minden tárgynál így van. És persze az is kell, hogy a tanárok fel legyenek készülve ezeknek a feladattípusoknak a megtanítására.

      Ha a diákok nagyon problémásnak találtak volna egy feladatot, már tele lenne vele az internet, de évek óta csak néhány pontnyi vitatható feladat szokott lenni az emelt szintű kémia írásbelin.

    2. Kedves Ibolya!

      Szintén gyakorló pedagógusként, és emelt szintű dolgozatok javítójaként ellent kell mondjak ennek. Én kizárólag jóindulattal javított dolgozatokkal találkoztam a tanítványaim között, és a mi “csapatunk” így is javított. Szerintem minden emelt szintű fakultációt vezető tanárnak érdemes lenne legalább egyszer bevállalni egy ilyen feladatot, mert nagyon sok hasznos tapasztalatra lehet szert tenni. Pl. érdemes tudni, hogy minden ilyen feladatot ellátó iskolában van javításvezető, aki a dolgozatok nagy részét (de lehet, hogy mindet), átnézi az első javítás után. A vitás esetekben a vizsgázó iránti jóindulat dönt, természetesen a szakmai határokon belül.
      Azonban az is igaz, hogy a teljesen objektív és egyforma javítás országos szinten nem oldható meg. Vannak olyan javításvezetők, akik el sem mennek a központi eligazításra. Gondolom ilyenkor saját hatáskörben döntenek a vitás esetekről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.