Interjú Villányi Attilával – 2. rész

Durkó Gábor – kémiaérettségi.hu

2013. május 11., szombat 20:30

Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú második részében a kémia érettségi anyag ellentmondásairól és a középszintű érettségi kísérletekről kérdeztük. (Az interjú első része itt olvasható.)

 

 

 

Miért került ki a fogalomkörből és a tananyagból a standardállapot és a normálállapot fogalmának a használata? Ha az elmúlt évek feladatsorait megnézzük, ezek helyett konzekvensen a „standard nyomás és 25 °C” ill. „standard nyomás és 0 °C” szerepelnek.

Nem az oktatási kormányzat döntött így, hanem az egyik egyetemtől kaptunk kritikát, hogy már nincs standardállapot és normálállapot, csak 0 °C és 25 °C. Hozzáteszem, hogy a standard nyomás már nem is 101,3 kPa, hanem 100 kPa, és ha ezzel számolnánk, akkor a moláris térfogat sem 24,5 lenne. De az egész világon zűrzavar van ekörül, ezt tapasztalom a junior természettudományos olimpián is, van például olyan ország, ahol a 0 °C-ot tekintik standardállapotnak, máshol csupán egyetlen állapottal számolnak. Leginkább a Szovjetunió utódállamaiban és a volt szocialista országokban tartják be ezeket a szabályokat, a többi országban, így például Amerikában egyáltalán nem foglalkoznak vele.

 

Milyen színű a fenolftalein lúgos oldatban?

Bármilyen… Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hányféle színt szoktunk odaírni, mert a bizottságban is több vélemény létezik, az egyik függvénytáblázatban bíborvörös szerepel, van, aki cikláment mond, van, aki vöröset…

Volt piros is valamelyik javítókulcsban…

Igen, volt piros is… Őszintén szólva, én úgy gondolom, hogy ennek nincs igazán jelentősége.

 

Nyilván, de ha csak az egyik szerepel a megoldókulcsban, akkor mennyire lehet elnéző a javító tanár ilyen esetben? Merthogy oda van írva az elejére, hogy a javítási útmutatótól nem lehet eltérni.

Erre – nem hivatalosan – azt tudom mondani, hogy ha valamit elfogad a javító tanár, akkor a vizsgázó nem fog reklamálni. Ha lenne felüljavítás, akkor lehetne egységesebb álláspontot képviselni. Azonban igazi felüljavítás sosem volt, ráadásul évről évre csökken a javításvezetőknek előírt kötelező penzum, hogy a dolgozatok hány százalékát kell felülbírálni. Sajnos a vizsga lebonyolítása, a javítás megszervezése a kormányhivatalok hatáskörébe került, a folyamatra az Oktatási Hivatal nincs semmiféle irányító hatással, ennek következtében egyes megyei kormányhivatalok teljesen önkényesen úgy döntenek, hogy nem is küldenek például javításvezetőt a központi megbeszélésre. Úgy gondolom, hogy a kémiának nagyon egyértelmű a követelményrendszere, és a javítókulcs is elég egyértelmű szokott lenni. Azonban nem lehet olyan javítókulcsot szerkeszteni, ami mellé egy diáknak ne legyen olyan alternatív válasza, ami esetleg ennek ellenére elfogadható.

 

A központi megoldókulcsba miért nem kerülnek be ezek az alternatív válaszok? Volt arra is példa korábban, hogy a közzététel után módosult a megoldókulcs.

Elvileg minden nagyon egyértelmű, de a valóságban mindig lehet valami olyan apró megjegyzés vagy alternatíva, ami nem kerül szóba a feladatsor és a javítókulcs elkészítése során. Látni kell azért, hogy sok emberen megy keresztül a feladatsor: egyszer valaki megírja, utána valaki átjavítja, másvalaki megoldja, aztán még az érettségi előtt is egy újabb ember megoldja, természetesen közben a vizsgabizottság elnöke is átnézi, amikor szerkeszti. Ezen kívül az írásbeli napján van egy megbeszélés, amelyen ott van körülbelül 15-20 kémiatanár, és ennek ellenére előfordul, hogy nem jut eszébe senkinek, hogy valami nem teljesen stimmel. Emberek vagyunk, erre csak ezt tudom mondani. Ez ugyanolyan, mint ahogy egy könyvet sem lehet nyomdai hiba nélkül elkészíteni, bármennyire is akarja az ember, mindig marad benne legalább egy vagy két hiba, amit nem vettünk észre. A túl sok alternatíva megadása pedig esetleg zavaró lehet.

 

Mi indokolta az egyensúlyi állandó mértékegységének a bevezetését? Korábban úgy volt, és az Ötösöm lesz kémiából példatárban is ez van, hogy nincsen mértékegysége, míg az utóbbi évek érettségi feladatsoraiban konzekvensen az szerepel, hogy a mértékegység a mol/dm³ valahányadik hatványa.

Az Ötösöm lesz kémiából legelső verziójában volt mértékegysége az egyensúlyi állandónak, de akkor egy egyetemi oktató azt tanácsolta nekem, hogy jobb lenne elhagyni a mértékegységet. Ugyanis bizonyos esetekben például az egyensúlyi állandó logaritmusával kell számításokat végezni, és egy mértékegység logaritmusának nincs értelme. Ilyenkor a standard koncentrációval elosztják az összes koncentrációt, amely standard koncentráció leggyakrabban 1 mol/dm³, tehát így ugyanaz marad az egyensúlyi állandó értéke. Akkor én átdolgoztam a példatárat ennek megfelelően. Aztán eltelt néhány év, és ugyanannak a tanszéknek egy másik professzora behívott, és elmondta nekem, hogy szerinte miért van mértékegysége az egyensúlyi állandónak. Az érettségi bizottságban eddig mindig megbeszéltük, hogy ez az egyetlen dolog, az egyensúlyi állandó mértékegysége, amiért nem fogunk pontot levonni az írásbeli dolgozatok javításakor (ugyanis van egy ilyen pont az emelt szintű érettségin, ami a mértékegységek helyes használatáért jár).

Tehát az egyensúlyi állandót kétféleképpen lehet megadni, abban az esetben, ha csak a koncentrációkkal fejezzük ki, akkor van mértékegysége, ha pedig további számolásokhoz használjuk és emiatt osztunk a standard koncentrációkkal, akkor nincsen mértékegysége.

 

A középszintű érettségihez van egy központi kísérletlista, ennek az alkalmazása kötelező, vagy pedig az iskola ettől eltérő kísérleteket is választhat?

Az érettségi követelményekben az szerepel, hogy a középszintű írásbeli vizsga a központi követelmények, a szóbeli vizsga pedig a központi követelmények és a helyi tanterv alapján történik. Így az olyan diák számára, aki a saját iskolájában tesz középszintű vizsgát, a tanárnak elvileg joga van akár az emelt szintű érettséginél is magasabb követelmények szerint összeállítani a szóbeli tételeket. Például nálunk az Apáczaiban a komplex természettudományi tagozaton kilencedikben a heti 2 óra helyett heti 6 órában tanultak kémiát, ennek megfelelően egy sokkal magasabb követelményű tételsort is összeállíthatnék. Persze, mivel ez továbbtanulási feltétel is lehet, főleg régebben, amikor az orvosira is ez kellett, akkor az ember ezt nem tette meg, mert nem akart kitolni a gyerekkel, aki sok órában tanult kémiát, hogy esetleg a magasabb követelmények miatt kevesebb pontot kapjon. De elvileg ez is lehetséges. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha például egy iskolában nagyon sok környezetvédelmi projektet csináltak, akkor azzal kapcsolatos kísérleteket és feladatokat is be lehet építeni a szóbeli kémia érettségibe. Más a helyzet az olyan iskolával, ahol külsős gyerek érettségizik középszinten. Elvileg akkor sem kötelező a központilag közzétett kísérletsor, de amennyire tudom, ebben az esetben, ha az iskola más feladatokat állít össze, arról tájékoztatnia kell a diákot. Ebből voltak már konfliktusok, mert volt olyan iskola, amelyik elutasította az érdeklődő diákot. Az nincs benne a törvényben, hogy a szóbeli kísérleteket közzé kell tenni, de miután az emelt szintű kísérletek megjelentek és ismertek, én úgy értelmezem, hogy a középszintű kísérleteket is megmondhatom a gyerekeknek. Vannak iskolák, ahol ezt másként értelmezik, tehát nincsen egységes gyakorlat.

(Az interjú harmadik, befejező része rövidesen következik.)