Elemzés – a 2015 májusi emelt szintű kémia érettségi feladatai

Idén is megoldottuk az emelt szintű kémia érettségi feladatait, majd az eredményt összevetettük a javítási útmutatóval. Az elemzés az alábbiakban olvasható – előrebocsátjuk, hogy semmi botrányos dolgot nem találtunk, azonban – mint mindig – van néhány tanulság, amely talán javára válik a tisztelt Olvasónak. Emellett a javítási útmutatóban is akad néhány kérdéses dolog, amire szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét. Frissítés: Közben megkaptuk a választ a felvetéseinkre a kémia tételkészítő bizottságtól, amit a cikk végén olvashattok.

 

Jó az ionegyenlet, vagy sem?

Az 1. feladat szervetlen kémiai témájú táblázatos feladat, különböző kloridok összehasonlítása. Itt az észrevétel annyi, hogy a 8. kérdésnél (ezüst-klorid reakciója ammóniaoldattal, a reakció egyenlete vagy ionegyenlete) a megoldókulcsban az egyenlet csak ezüst-kloriddal van felírva. Mivel a kérdés megfogalmazása megengedi az ionegyenletet is, az egyenletet ezüstionnal felírva is el kellene fogadni:

Ag+ + 2 NH3 = Ag(NH3)2+

Egy becsapós kérdés – a redukálódó ónatom

A 2. feladatban (Egyszerű választás) a harmadik kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójával kapcsolatos, az egyetlen hibás állítást kell kiválasztani öt lehetőség közül. A megoldókulcs szerint a „D”-t kell megjelölni („a helyi elemben az ónatomok redukálódnak”). Való igaz, hogy ez az állítás hibás, mert ugyan a redukció az ón felületén történik, de az ónatom már redukált állapotban van, így valami másnak kell redukálódni. Hogy mi az a „más”, például oxigén, víz, vagy hidrogénionok, az nem igazán jól definiált, középiskolás szinten ezt a kérdést nem szokták bolygatni. A kérdés így sajnos becsapós, mivel ott van mellette a „C” válaszlehetőség, ami szerint a vasatomok oxidálódnak, így a vizsgázó könnyen hajlik arra, hogy az erre rímelő „D” állítást is elfogadja.

Kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójáról
Kérdés az ónnal bevont vaslemez korróziójáról

 

Mi mit véd a korróziótól?

Ezzel a kérdéssel azonban egy másik, még komolyabb probléma is van: az „A” állítás ugyanúgy hibás, mint a „D”. Az ónnal bevont vaslemezt ugyanis nem a „felületét védő oxidréteg”, hanem az ónréteg védi a korróziótól. Itt tehát a „D” lehetőség mellett az „A”-t is el kellene fogadni.

 

Hidridion és hidrogénion – sav-bázis vagy redoxireakció?

Ugyanennek a feladatnak az 5. kérdése a kálium-hidrid és a víz reakciójának értelmezésére kérdez rá. Bár egyértelmű, hogy az „E” válaszban van a legtöbb igazság, a folyamat sav-bázis reakcióként (is) felkínált értelmezése középiskolás szinten vitatható. Tisztább lenne redoxireakciónak nevezni, mivel az oxidációs szám megváltozásával jár.

A hidridion vajon elektront ad le, vagy protont vesz fel?
A kálium-hidrid és a víz reakciójának értelmezése – a hidridion vajon elektront ad le, vagy protont vesz fel?

 

Gondok a székkonformációkkal

A 4. feladat (esettanulmány) 6. kérdésében a galaktóz és a glükóz ábrázolása hibás: a két képlet fel van cserélve, és a székkonformációk kötésszöge is eltér a szokásostól (a hidroxilcsoportok C–O kötéseinek párhuzamosaknak kellene lenni a gyűrű C–C kötéseivel). Ez a hiba szerencsére a kérdés megválaszolhatóságát nem befolyásolja.

Glükóz és galaktóz a feladatsorban
A két székkonformáció a feladatsorban
A glükóz és a galaktóz tényleges szerkezete
A glükóz és a galaktóz szerkezete valójában így néz ki

 

Egy kerekítésre érzékeny feladat

 A 7. feladat egy porkeverék összetételének meghatározásával kapcsolatos számítás. Az összetevők mészkő és dolomit, külön kihívás, hogy a dolomit is tartalmaz kalcium-karbonátot, így a végén nem a MgCO3 és a CaCO3, hanem a CaCO3· MgCO3 és a CaCO3 tömegszázalékos arányát kellett megadni. A feladat sajátossága, hogy érzékeny a kerekítésre: a belső számítást még 3-4 értékes jegy pontossággal végezve is a megadott végeredményhez képest 1-2% eltérés lehetséges (pl. 3,00 : 1,00 arány a két oxidra és 48,0 tömegszázalék dolomit-tartalom).

 

Meg kell barátkozni a kétismeretlenes egyenletrendszerrel

A 9. feladat megoldása matematikailag a szokásosnál komolyabb kihívást jelent: logikus választásnak tűnik, hogy a hozzákevert vízgőz anyagmennyiségét válasszuk ismeretlennek, ez esetben azonban be kell vezetni egy második ismeretlent is. Egy másik lehetőség, hogy az egyensúlyi összes anyagmennyiséget nevezzük x-nek, azonban ez is meglehetősen hosszadalmas számoláshoz vezet. A b) feladatrészben a térfogat kifejezése az egyensúlyi állandóból szintén nem tartozik a begyakorolt számítások közé. Ezek miatt ez a feladat az elmúlt évek hasonló típusú feladatai közül (egyensúlyi számítások, ill. gázelegyek összetételének meghatározása) a legnehezebbek közé sorolható.

A megoldókulcs korrekcióját az alábbi pontokban javasoljuk:
1) Az 2. feladat (Egyszerű választás) 3. kérdésében az „D” mellett az „A” válaszlehetőség is jó
2) Az 1. feladat 8. kérdésénél az ezüst-klorid oldódását ionegyenlettel is el kellene fogadni
3) A 7. számítási feladatnál a számítás kerekítésre való érzékenysége miatt az egyébként hibátlan számítás a megoldókulcsban megadottól 1-2 %-kal eltérő eredményt adhat.

 

A bizottság máshogy gondolja

A megoldókulccsal kapcsolatos felvetéseinket eljuttattuk az Oktatási Hivatalnak, kérdéseinkre a Kémia tételkészítő bizottságtól az alábbi válaszokat kaptuk:

1. Kérdés: Az ezüst-klorid csapadék az ezüstionok ammóniával való komplexképzése miatt oldódik ammóniaoldatban. Elfogadható-e a folyamat ionegyenlettel történő felírása az 1. feladat 8. kérdésénél?
A bizottság válasza:
Az 1. Táblázatos feladat esetén az ezüst-klorid ammóniával való reakciója volt a kérdés. Az ezüstionnal felírt egyenlet tehát nem fogadható el.

Ha megnézzük a feladat szövegét, a megfogalmazás elég egyértelmű – a táblázatban oda van írva, hogy reakcióegyenletet vagy ionegyenletet várnak:

Az 1. táblázatos feladat 8. kérdése foglalkozik az ezüst-klorid és az ammóniaoldat reakciójával
Az 1. Táblázatos feladat 8. kérdése foglalkozik az ezüst-klorid és az ammóniaoldat reakciójával

Míg a reakcióegyenlet általánosan használható mindenfajta kémiai változás esetén, ionegyenletet csak akkor írhatunk fel, ha az helyes és indokolt, azaz ha valóban ionreakcióról van szó. Mi a helyzet az ezüst-klorid oldódása esetén? A csapadékképződés egyensúlyi folyamat, az oldatban szabad ezüst- és kloridionok is jelen vannak, nagyon kis mennyiségben. Ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt eltoljuk a csapadék oldódásának irányába (alsó nyíl), az oldatban levő szabad ezüstionok koncentrációját le kell csökkenteni.

Csapadékképződési és komplexképződési egyensúlyok ezüst-klorid és ammóniaoldat reakciójánál
Csapadékképződési és komplexképződési egyensúlyok ezüst-klorid és ammóniaoldat reakciójánál

Az ammónia hozzáadásával pontosan ezt érjük el: stabil komplexet képez az ezüstionokkal, így az oldatból elkezdenek fogyni a szabad (sem csapadékban, sem komplexben nem lévő) ezüstionok. Az oldódási egyensúly fenntartása érdekében ezért a csapadékból újabb meg újabb ezüstion-mennyiség válik szabaddá – egészen addig, amíg az összes csapadék fel nem oldódik (feltéve, hogy kellő mennyiségű ammóniát adtunk az oldathoz). Természetesen összevonhatjuk a két folyamatot egy reakcióegyenletbe és mondhatjuk, hogy végül is az ezüst-klorid oldódik fel. Azonban az oldódási folyamatban a kloridionoknak nem sok szerepe van, így a fent leírtak szerint az ionegyenlettel való felírás semmiképpen sem tekinthető helytelennek, tekintve, hogy a feladat szövegében kifejezetten szerepelt ez a lehetőség.

 

2. Kérdés: A 2. feladat (Egyszerű választás) 3. kérdésénél a „D” mellett az „A” válaszlehetőség is hibásnak tűnik, mivel az ónnal bevont vaslemez korrózióját nem oxidréteg, hanem az ónbevonat akadályozza meg, amíg az meg nem sérül. Ennek tekintetében elfogadható-e az „A” válasz megjelölése?
A bizottság válasza:
A 2. Egyszerű választás feladat, 3. kérdésének A) állításában az ónbevonat sérülése esetén, az annak felületét borító oxidréteg már nem tudja megvédeni a vasat a korróziótól. Az A) állítás tehát helyes.

Nézzük meg itt is a feladat pontos szövegét:

Az ónnal bevont vaslemez esete - mi mit véd a korróziótól?
Az ónnal bevont vaslemez esete – mi mit véd a korróziótól?

Úgy tűnik, hogy itt a nézeteltérésünk a bizottsággal nem kémiai, hanem szövegértelmezési temészetű. Mire vonatkozik az „amíg az meg nem sérül” mondatrész? Az ónrétegre vagy a vas felületét védő oxidrétegre? De akkor már azt is megkérdezhetjük, hogy minek a védő oxidrétegéről van szó a kérdésben? A vaséról? Az ónbevonaton kialakuló ón-oxidról? Mi úgy értelmeztük, hogy a vas felületén levő oxidréteg csak addig védi a vaslemezt, amíg az ónbevonat meg nem sérül. Ez esetben az állítás hamis, hiszen a vasat nem a saját laza szerkezetű oxidrétege, hanem az ónbevonat védi. A bizottság álláspontja szerint az ónbevonat felületén levő oxidrétegről van szó, ez esetben az állítás igaz. Bár így is lehet némi fenntartásunk, hiszen a vastárgyat igazából nem az ón-oxid, hanem az ónlemez védi, a korrózió megkezdődéséhez az ónlemez és a vas közé nedvességnek kell jutnia.


polls

 

 

3. Kérdés: A 7. számítási feladatnál a végeredményt befolyásolja a belső számolásoknál alkalmazott kerekítés. 3-4 értékes jegy pontossággal végezve a belső számításokat, a végeredmény 1-2 százalékkal is eltérhet a megoldókulcstól (pl. 3,00 : 1,00 arány a két oxidra és 48,0 tömegszázalék dolomit-tartalom). Elfogadhatók-e maximális pontszámmal ezek az eredmények?
A bizottság válasza:
A számítási feladatok esetén, a belső számításokból adódó adatpontosság használat befolyásolja a végeredményt. A 7. számítási feladat ebből a szempontból nagyon érzékeny. Természetesen maximális pontszám jár abban az esetben is, ha a végeredmény az alkalmazott kerekítések miatt tér el.

Amiatt tehát senkinek sem kell aggódnia, hogy a kerekítés miatt a megoldókulcsban megadottól esetleg néhány százalékkal eltérő eredmény miatt pontot veszítene – ha a számolás elve helyes, és számítási hibát sem követtünk el, akkor mindenképpen jár a maximális pontszám az adott feladatra.

 

Összegzés

Összességében egy kiegyensúlyozott, de a korábbiaknál valamivel nehezebb feladatsorral kellett megküzdeni a vizsgázóknak. A számítási feladatokban hangsúlyosan előkerültek a kétismeretlenes egyenletrendszerre visszavezethető számítások. A fent felsorolt hibák nem nagy jelentőségűek, a vitatható feladatok pontértéke összesen 2 az elérhető 100-ból – sajnos minden évben van egy-két ilyen kérdés, örvendetes lenne, ha ezeknek a számát sikerülne 0-ra csökkenteni, vagy legalább a javítás során kiderülő problémák alapján a megoldókulcsot korrigálni – ahogy az elmúlt években erre volt is már példa.

“Elemzés – a 2015 májusi emelt szintű kémia érettségi feladatai” bejegyzéshez 44 hozzászólás

  1. A 9.feladat matematikai „kihívásáról”:
    Lőhetünk ágyúval verébre….
    A feladatokat sokféleképpen megoldhatjuk.Ha a hivatalos megoldásban szereplő módon oldjuk meg,valóban körülményes és bonyolult a megoldás menete.
    Álljon itt egy -szerintem- egyszerűbb és egy ismeretlent tartalmazó elemi megoldás.

    CH4 + H2O = CO + H2 (a „=” valójában kettős nyíl)

    1 ? 0 0
    -x -x x 3x
    1-x ? x 3x

    Az egyensúlyi gázelegyben a komponensek anyagmennyiség aránya és a térfogatszázalékainak aránya megegyezik. Az egyensúlyi elegyben a metánra és a hidrogénre ez:
    (1-x)/3x = 1,72/46,56 amiből x=0,900

    Ugyanez H2-re és a CO-ra is elvégezhető.
    A CO térfogatszázaléka harmada a H2 térfogatszázalékának.Így a CO mennyisége 15,52 % .
    Ennek ismeretében meghatározható a vízgőz egyensúlyi térfogatszázaléka,ami
    (100,0-46,56-15,52-1,72)% azaz 36,2%

    A viz egyensúlyi anyagmennyiségét tehát kiszámithatjuk a fenti gondolatmenet szerint:
    n(H2O)/n(CO)= 36,2/15,52 azaz n(H2O)/0,9= 36,2/15,52 amiből a víz egyensúlyi anyagmennyisége 2,10 mol.
    Az egyenletet és a táblázatot a már megismert adatokkal felírva kapjuk
    CH4 + H2O = CO + H2

    1,00 0 0
    -0,900 -0,900 0,900 2,70
    0,100 2,10 0,900 2,70
    A víz kezdeti anyagmennyisége leolvasható,3,00 mol.A metán átalakulása 90,0%.

    A nyomás kiszámításánál az egyensúlyi összes anyagmennyiség kiszámítása teljesen értelmetlen,mert a gáz állapotjelzői (V.T ) valamint az egyensúlyi elegy anyagmennyisége ismert,így az állapotegyenletbe behelyettesítve a nyomást megkapjuk enélkül is.

  2. Kedves Mindenki!
    Szerintem ez a vizsga nem volt alkalmas arra, hogy a gyerekek tényleges tudását mérje.
    Kérdés, hogy mi a cél? Tényleg nagy tudású, magabiztos értelmiségieket fogunk így nevelni?
    Az a tanuló, aki sokat készült a vizsgára, észrevette az említett hibákat, és elidőzött rajta, dilemmákat ébresztett benne. Több esetben feleslegesen töltötte az idejét, és a végére nem jutott elég ideje. Nem beszélve arról, hogy a „bemelegítős” feladatok már felidegesítették, és a végén már csak kapkodott össze-vissza. Végül éppen annyi pontot tud összekaparni, mint az, aki nem tanult.
    Kíváncsi lennék arra a görbére, ami ábrázolja a tanulók számának eloszlását a teljesített pontszámok függvényében! Tényleg haranggörbe lesz?

    Köszönettel: Kálmán Gáborné Harmati Katalin

    Köszönettel: Kálmán Gáborné Harmati Katalin

  3. Sziasztok!

    A kerekítős feladathoz lenne egy kérdésem.
    Én a b) részét így számoltam: (x/56)*(-193)+[(2.5-x)/40]*(-146)=-8.7

    Kiszámolva x-re 2.08(7719298)-at kapok, amit beírtam 2.09-nek. Itt elosztottam a moláris tömeggel, amire 0.037(321428) jött ki, a másikra pedig 0.01(025). Így számolva, még ha egyszer sem kerekítek minimum 3,6 : 1 arány jön ki. Ezzel továbbszámolva a tömegszázalék ráadásul 40 körüli lesz. (0.01 mol MgCO3 * Caco3 és 0.027 mol CaCO3)

    Úgy gondolom, hogy a gondolat menete helyes, de azért ez a 0.6 molnyi és a 8%-nyi különbség nagyon sok. Vagy mégis elnéztem valamit? Mire számíthatok?

    1. Szia!

      Mi, amikor javítottuk a dolgozatokat, még nagyobb eltérést is elfogadtunk, ha nem volt a megoldás elvi hibás. Ez a feladat sajnos nagyon érzékeny arra, hogy az MgO moláris tömegének 40 g/mol-t vagy 40,3-at vesz az ember.

      1. Nekem is lenne egy kérdésem ehhez a feladathoz. Én úgy csináltam, hogy 2,5 g-ot felosztottam: x gramm CaO és (2,5-x) g MgO. A moláris tömegeket viszont 56,1-nek és 40,3-nak vettem, így a végeredményem 2,55:1. Ezzel továbbszámolva csináltam meg továbbiakat is. El fogják fogadni a megoldásomat?

  4. Sziasztok!

    85 – 95% körüli eredményre számítok, függően nekem is attól, hogy éppen mit fogadnak el, vagy mit nem… Szinte ugyanezek a feladatok voltak a hibáim, amelyeket megvitattatok itt.
    Először is az egyszerű választásban a korrózióvédelmes feladat… Pontosan abból a megfontolásból jelöltem az A-t, mert ott nem az ón oxidrétege fogja védeni a korróziótól a vasat, hanem maga az ónborítás.
    Aztán a dolomitos feladatban én elég összetett módon számoltam és nekem x-re kerek 2,000 g, y-ra pedig 1-x alapján 0,500 g jött ki. Így 3,03 : 1 lett az arány, a dolomitos százalékos összetétel pedig 49,6 m/m%, ha jól emlékszem. Remélem ebben nem vonnak le pontot.
    Lenne viszont egy kérdésem. Abban az esetben, ha tegyük fel nem négy, hanem két vagy három tizedessel számolok végig és az eredményt is abban adom meg, akkor az csak a feladatsor legvégén kerül levonásra a tizedesjegyekért adható 1 pontban, vagy már magában a számítási feladatban is 1-2 pont levonható ezért? Mert én szinte sosem olyan értékes jeggyel számoltam, ahogy kellett volna, hanem vagy többel vagy kevesebbel.
    És mégegy…
    Az aminosavas – peptides feladatban a megoldókulcs úgy ad pontot, ha mindenigaz, hogy peptidkötésért 1 pont, glicin – prolin 1 pont, és a másik kettő 1 pont. A prolint és még egy másik aminosavat a rajzban elrontottam, de a glicint és a másikat jól rajzoltam fel. Akkor ezekre nem adnak így pontot? Miért van kihangsúlyozva, hogy most pont erre a kettőre és pont arra a kettőre 1-1 pont adható, miért nem mindegy, hogy a 4-ből melyik kettőt rajzolod fel helyesen?
    Köszi a választ.

    1. Szia!

      Az értékes jegyek száma csak a végeredménynél számít, ha nincs elszámolás vagy elvi hiba a feladatmegoldásban, akkor jár a max. pont. Ha viszont pl. a 6. feladatban a borkősav koncentrációját úgy adtad meg a végén, hogy 16,922 g/dm3 (5 értékes jegy), vagy a 8. feladatban a fejlődő gáz térfogatát úgy, hogy 0,46 dm3 (2 értékes jegy), akkor a végén a pontosságra járó 1 pont nem jár. Ez utóbbi egyébként kicsit problémás, mert ha ugyanezt úgy írod, hogy 460 cm3, akkor már nem teljesen egyértelmű, hogy ez hány értékes jegy is akar lenni: 2 vagy 3.

      Sajnos az aminosavasra nem jár a pont, gondolom direkt lett két olyan pár kialakítva, amikben az egyik képlet könnyű, a másik nehéz.

      1. Egyértelmű, a 460cm3 három értékes jegy.
        Az elé írt nulla nem értékes jegy, a mögé írt nulla igen.

        000,460 három értékes jegyű,

        a 460,0 már 4 értékes jegyű

        1. A 0,460 valóban 3 értékes jegy, és a 460,0 pedig 4, de a tizedesvesszőt nem tartalmazó szám végén álló nullák szerepe nem egyértelmű. Ezért is szokták publikációkban néha az utolsó értékes jegyet aláhúzni, vagy egy tizedesvesszőt rakni a szám után, pl. 460. cm3 egyértelműen 3 értékes jegy.

          Ld. még:
          http://en.wikipedia.org/wiki/Significant_figures

          1. Igazából a legnagyobb gond ezekkel az értékes jegyekkel az, hogy egy közoktatási tankönyvben sincsenek leírva, elmagyarázva. 🙁

  5. Majd’ minden esztendőben kisebb-nagyobb szakmai,stiláris vagy logikai hiba csúszik a feladatok
    közé.
    Az idei feladatsor kevés ilyen problémás kérdést tartalmaz,helyette pedagógiai problémák mutatkoznak.

    A 8.feladat a részében kiszámolandó az 50oC-os valamint a Oo-os telített öldat tömegszázaléka.Ezután ezekkel az adatokkal ki kell számítani a kezdeti só és víz tömegét,továbbá a kristályosítás kitermelési százalékát.Mindezt 6 pontért.
    6 pontot ér a tesztkérdésekből 6 db,vagy az első táblázat fele.
    A pontozás és a feladat megoldásához szükséges idő,energia nincs arányban a feladat pontszámával.Ez jó ideje megfigyelhető a kémia felvételi feladatsoroknál.
    Általános pedagógiai elvekkel ellentétes mindez. A jelenség oka a túlméretezett,agyonzsúfolt példasor.Ez tényleg nem mindig méri reálisan a felvételizők tudásszintjét.
    A másik problémát a 9. feladat tükrözi kitűnően.
    A feladat (egyszerű) megoldásához 3 trükk kell:
    Rá kell jönni,hogy a CO a hidrogén mennyiségének a harmada.
    Rá kell jönni,hogy a víz mennyiségét ezután a többi három komponens mennyiségéből számolhatjuk ki.
    Fel kell ismerni,hogy a metán és a CO anyagmennyisége 1 mol.
    Valójában a feladat jelentős részben inkább logikai,mint kémiai.(Nem is tudom,ezt a feladatsor pozitívumaként vagy negatívumaként kell említeni…:) )

    1. Kedves Ede!

      Azért az elgondolkodtató, h a bizottság csak egyetlen megoldást közöl, azt pedig két ismeretlennel. Nincs egy második megoldásuk egy ismeretlennel vagy akár ismeretlen bevezetése nélkül.
      Vagyis, ha ők ennyire elbonyolítva oldják csak meg, eszükbe sem jut egy lényegesen simább megoldás, akkor mit várjunk a gyerekektől… Lehet, h csakis jobbat? 🙂 🙂

      Üdv.

        1. A kétismeretlenes megoldáshoz kel ma legkevesebb ötlet. Talán ezért van ez a megoldókulcsban.

  6. A 9. feladat eleje egyetlen ismeretlen nélkül is megoldható,
    tehát nemhogy kettő, de még egy ismeretlen sem kell.

    100mol elegyet véve:

    1,72mol metán
    46,56mol hidrogén –> harmadannyi 15,52mol CO

    Tehát (100-46,56-15,52-1,72)=36,2mol vízgőz

    Annyi metán volt kezdetben, amennyi egyensúlyban a metán és CO együtt –> 17,24mol

    Annyi víz volt kezdetben, amennyi egyensúlyban a vízgőz és CO együtt –> 51,72mol

    (Indoklás: az elsőnél elég a C-atomra gondolni, másodiknál pedig az O-atomra)

    Így a kezdeti metán : vízgőz arány = 17,24 : 51,72 =1 : 3

    A többi folyik….

  7. Elnézést, de amikor ma ezt olvastam, rögtön a végére ugrottam, s nem láttam, h Czirók Ede már lelőtte a poént (ha nem is teljesen ugyanúgy).

    A másik, h most sikerült teljesen végigolvasnom az írásotok, és nem értek veletek egyet AgCl ügyben.

    Ha az ezüstionnal lépne reakcióba az ammónia, és egy egyensúlyeltoláson alapuló oldódásról lenne szó, akkor rendkívül lassan menne végbe, ugyanis rendkívül kicsiny mennyiségű szabad ezüstion van egy-egy pillanatban.

    Hasonló a jelenség, mint akkor, amikor acetaldehidet vagy szőlőcukrot reagáltatsz Tollens-próbában. Az acetaldehidnél lényegesen gyorsabb, mert a szőlőcukornál ki kell nyílnia előbb a zárt láncnak, ami egyensúlyi mutarotációban kb. 1% (ha jól gondolom).

    Igen ám, de az AgCl oldódásánál nincs ez a lelassultság, tehát nem gondolnám, h az egyensúlyi okoskodásotok helytálló.

    Üdv. 🙂

    1. Azért itt felmerül a kérdés, hogy melyik lépés a sebességmeghatározó, nem feltétlenül az, amelyik nekünk szimpibb. Azért a gyűrűsfélacetál-aldehid tautoméria során kettősködés és hidrogénatom is átrendeződik, míg az AgCl bomlása esetében egy sima heterolitikus kötésfelhasadásról van szó, nem? Én csak kérdem.

      1. Bevezetőül hadd mondjak annyit, hogy amikor amikor a NaCl oldódik vízben, akkor a kristályrács felbomlása és az ionok hidratációja egymással párhuzamosan és egymást energetikailag is segítve történik. A két folyamat konszekutív szemlélete csak fikció, h tudjunk a dolog energetikájáról érdemben beszélni.
        Valójában a kiszakadó félben lévő Na+ ion már félig hidratálódott is.
        Miért mondom ezt?
        Mert sztem itt is valami hasonló trténik!
        Miközben szakad ki az AgCl rácsából az Ag+ ion, aközben már, vele párhuzamosan és egyidejűleg a komplex képződése is megtörténik.
        Ha jól gondolom, az ezüstion kiszakadása endoterm, a komplex keletkezése exoterm lehet, csakúgy, mint az analóg példában. A két folyamat konszekutív szemlélete sztem itt is csak fikció, valójában a kettő párhuzamosan és egymást energetikailag is segítve történik, ezért helyesebbnek gondolom, h AgCl-dal írjuk fel.

        1. Könnyen lehet, hogy igazad van a folyamat kinetikáját illetően, de ez esetben is az ezüstion képez kompexet és nem az ezüst-klorid. A cikkben leírt gondolatmenet a középiskolai kémiai ismeretekre támaszkodik, és abból a szemszögből mindenképpen logikus az ionegyenlet felírása, amit a megoldókulcsban is érdemes lenne elfogadni. Még akkor is, ha nem lenne kifejezetten odaírva, hogy „egyenlet vagy ionegyenlet„.

          1. Lehet, hogy ionegyenlet alatt ezt értették?

            AgCl + 2NH3 –> [Ag(NH3)2]+ + Cl-

            és ez lenne a nem-ionegyenlet?
            AgCl + 2NH3 –> [Ag(NH3)2]Cl

          2. Nem értitek a problémát.
            A feledet hogy az AgCl ammóniában való oldódásának egyenletét kellett felírni. Vagyis a feladatnak a szilárd (hiszen ez tud oldódni) AgCl-dal kell kezdődnie. Ezért nem jó ha Ag+-ból indulunk ki, hiszen a szilárd AgCl nem disszociált még ionokra. Tehát lehet írni Ag + 2NH3 egyenletet, de ez csak a 2. lépés és nem a feladatra adott válasz. Vagyis nem rossz az Ag+ 2NH3 egyenlet, csak kevés (de ha jó ér 1 pontot, mert benne van a komplex helyes képlete). Ionegyenletben csak azt az iont írjuk ionként, ami ionokra disszociálva van az oldatban, egy szilárd anyagot nem írunk ionosan egy ionegyenletben sem (még akkor sem ha ionkötés van benne, ami ugye az AgCl esetében még nem is igazán így van). A mészkő sósavban való oldódásának ionegyenletrét sem írjuk így: CO32- + 2H3, hanem csak így CaCO3 + 2H+. Akinek ez furcsa gondoljon arra, hogy mészkő csapadék képződés ionegyenletében sem lehet a mészkövet ionosan írni (hiszen ha így tennénk, akkor az egyenlet eltűnik).
            Mégegyszer a lényeg: ha szilárd anyag oldódásának ionegyenletét kell leírni, akkor a szilárd anyag képletét kell írni (nem a benne lévő ionokat).
            (Ettől függetlenül a megoldókulcs lehetett volna nagyvonalúbb és megengedhette volna az Ag+ + 2NH3 egyenletet, de attól az akkor sem lenne helyes.)

  8. AgCl oldódását kellett felírni egyenlettel vagy ionegyenlettel vagyis vagy az összevont egyenlet (AgCl + 2NH3) a jó válasz vagy 2 db egyenlet (AgCl disszociáció és Ag+ + NH3) megadása a jó válasz. Tehát az Ag+ + NH3 csak fél válasz és jár is rá egy pont a helyes komplex képlete miatt.

    Egyik diákom felvetette, hogy az utolsó ionegyenlet közül a HCl (gáz) reakciója AgNO3-al inkább így írandó. Ag+ (mert oldott) + HCl (mert gázként vezetjük bele, hiszen a táblázat fejlécében nem sósav van írva) = AgCl + H+.
    Azt kell mondjam igaza van, de nem hiszem, hogy bárki ezt írta volna.

    A megoldókulcs a prolin esetén a vonalképletet nem fogadja el a válaszban, csak ha a CH2 csoportok ki vannak írva. Ez elég ostobaság és szembe megy a szerves képletírás szokásaival, másrészt a vonalképlet egyszerűsített atomcsoportos képlet, tehát nincs ok nem elfogadni.

    Az esettanulmányban arra a kérdésre, hogy milyen vegyületcsoportba tartoznak az agar-agar makromolekulái azt várja, hogy poliszaharidot írjunk. És igen, annak aki megtanulta a kémiát ez a logikus válasz, de erre a kérdésre akár az is jó válasz lehet, hogy: szerves
    szervetlen sav észter
    alkohol
    éter

    A kocsonyás szerkezetet fenntartó kémiai kötésre viszont a megoldókulcs válaszlehetőségei rosszak. A kérdésből kimaradt, hogy másodrendű kötésekre szabad csak gondolni. Enélkül több ok miatt is a kovalens kötés a helyes válasz.
    1. ok: mert a kocsonyás szerkezet oka a makromolekula és annak atomjait a kovalens kötés tartja egybe
    2. ok: a szöveg azt mondja: „A kolloid szerkezet kialakításáért a cukormolekulák szénvázához kapcsolódó oxigéntartalmú funkciós csoportok a felelősek.” Hogyan kapcsolódnak ezek a csoportok a szénvázhoz? Kovalens kötéssel.
    Én sem vagyok hülye és értem, hogy a feladat készítői nem erre gondoltak és sokan ki találták, hogy ők a nagy kedvenc H-kötésre gondoltak, de akkor pontosabban kellett volna kérdezni.

    Nekem a 6. teszt sem tetszik. Próbált már valaki 70-80%-os forró kénsavban vasat oldani. Nem igazán passziválódik. Jó itt is tudom, hogy ha a tananyag szerint passziválódik akkor nincs miről vitatkozni. A Zn + salétromsav egyenlet legalább olyan rossz, hiszen biztos, az önmagában, úgy ahogy itt leírták nem fog végbemenni, lesz ott más termék is (akár ammóniumion is). Nem kellene ilyen kérdéseket sem készíteni.

    1. Próbált már valaki 70-80%-os forró kénsavban vasat oldani. Nem igazán passziválódik. Jó itt is tudom, hogy ha a tananyag szerint passziválódik akkor nincs miről vitatkozni. A Zn + salétromsav egyenlet legalább olyan rossz, hiszen biztos, az önmagában, úgy ahogy itt leírták nem fog végbemenni, lesz ott más termék is (akár ammóniumion is).

      Való igaz, hogy nem ártana egyszer ilyen szemmel végignézni a középiskolás tananyagot, és kiszűrni azokat a dolgokat, amik egyszerűen nem igazak. Sajnos a kísérletileg nem igazolható legendák könyvről könyvre terjednek, végül is ha két-három könyvben benne van, akkor bizonyára igaznak kell lennie, nem? Például hogy a „kiömlött higanyra szórjunk gyorsan kénport, hogy semlegesítsük” és hasonlók.

    2. Az a Zn + salétromsav reakció nekem sem volt nagy kedvencem. Minek tanítjuk akkor azt a negatív standardpotenciálú fémekről, amit tanítunk?

      1. Ezen a cink + tömény salétromsav kérdésen én is régóta hüledezem, mert szerintem egyetlen egyenlettel nem írható le.

        Én bármilyen nitrózus mellékterméket el tudok képzelni, de hidrogént is:
        nitrogén-dioxid, nitrogén-monoxid, dinitrogén-monoxid, nitrogén, ammónia (helyesebben ammónium ion, mert lekötné a salétromsav).

        Kedvencem az, amikor tömény salétromsav (sűrűség, térfogat és tömeg% adott) kapcsán megkérdik, h mennyi rezet képes feloldani. De miközben oldja a rezet, hígabb lesz (HNO3 fogy, víz keletkezik), egy idő után elvileg leáll a reakció. Igen ám, de milyen töménységnél?

  9. Lehet én vagyok a hülye, de én amikor ezt a feladatot csináltam, több helyen is sántított a mondat.

    Kezdjük azzal, hogy alig értettem meg, hogy minek az oxidrétegére gondol, és hogy minek a mije véd meg. Ezért végigzongoráztam az összes lehetőséget.

    Ha az oxidréteg a vasra vonatkozik: ekkor el kell tekinteni az ón jelenlététől, és köztudott, hogy a vas oxidrétege semmitől sem véd, tehát az állítás hamis.
    Ha az oxidréteg az ónra vonatkozik: ha az oxidréteg sérül meg, még nem biztos, hogy az egész ónréteg ‘kilyukad’. Ez viszont még mindig véd, hiszen a vas még nem találkozik semmivel sem, hogy megkezdődjön az oxidációja.
    Persze, lehet azt mondani, hogy túlbonyolítjuk, de…
    …akkor az ezüst-kloridos feladatban: az ammónia az ezüstionokkal lép reakcióba, nem pedig a ezüst-kloriddal. Tipikus komplex képződési reakció. Ráadásul, ha ott van, hogy VAGY ionegyenlettel (nem pedig, ‘ahol lehet’, vagy ‘ha lehet’, ugyanis láttam már feladatot ilyennel), akkor szerintem nem hiszem, hogy olyan sokan elkezdenénk azon gondolkodni, hogy hmmm, vajon lehet-e ionegyenletet használni, vajon nem akarnak-e ‘behúzni’ minket a csőbe? Megvan az ionegyenlet felírásának lehetősége? Akkor tuti lehet is használni! De ezek szerint mégsem. Na mindegy.

    Viszont lenne még két kérdésem, amit nem értek a vizes feladatban. Ha melegítjük a desztillált vizet, akkor egyre több lesz az ionokból (eddig ok). Éppen ezért egyre nagyobb lesz a víz ionszorzat is (ez is ok). De nem értem, hogy akkor a pH miért csökken? Az egyenlet alapján endoterm irányba tolódik el melegítés hatására, tehát két víz „reakciójából” 1-1 ion keletkezik. Az arányok azonosak, csak a mennyiségek nőnek, de azonos mértékben. Emiatt logikusnak tűnik, hogy az oxóniumionok nem fognak jobban növekedni. Vagy mégis? (Ráadásul egy tankönyvben sem láttam, hogy a pH-t hőmérséklettől tette volna függővé, bár tudom hogy ez nem mérvadó.)
    A félreértés elkerülése végett: csak szeretném megérteni, hogy miért ez a válasz!

    1. Ha melegítjük a desztillált vizet, akkor egyre több lesz az ionokból (eddig ok). Éppen ezért egyre nagyobb lesz a víz ionszorzat is (ez is ok). De nem értem, hogy akkor a pH miért csökken? Az egyenlet alapján endoterm irányba tolódik el melegítés hatására, tehát két víz “reakciójából” 1-1 ion keletkezik. Az arányok azonosak, csak a mennyiségek nőnek, de azonos mértékben. Emiatt logikusnak tűnik, hogy az oxóniumionok nem fognak jobban növekedni. Vagy mégis? (Ráadásul egy tankönyvben sem láttam, hogy a pH-t hőmérséklettől tette volna függővé, bár tudom hogy ez nem mérvadó.)

      Ha nő a vízionszorzat, akkor nő a H+ koncentráció (és az OH- is vele együtt). A pH definíciója miatt ez pH csökkenéshez vezet (ui. nagyobb H+ koncentráció negatív logaritmusa egy kisebb szám lesz). Ettől még persze nem lesz a deszt. víz savas, mert a pOH ugyanúgy csökken.

  10. Két kérdésem, de csak egyet teszek fel 😀
    Amikor ki kell számolni ugyanitt a reakcióhőt, miért az előző reakcióhő kétszerese kell? Nem ugyanúgy két vízről van szó, csak az egyikben mint termék, a másikban pedig mint reagens, vagyis csak előjelváltásról van szó?

    1. A 2 mol NaOH-ból 2 mol OH- lesz, a kénsavból is 2 mol H3O+, ezért kétszeres a reakcióhő.

  11. Sziasztok!
    Szoktam követkni a kémia feladatsorokat évről-évre és valóban idén is úgy láttam, hogy vannak olyan kérdések, amik például szembe mennek a követelménnyek, illetve a korábbi évek feladatsorainak megoldásaival is.

    Rögtön az 1. feladattal kezdem is.
    A nátrium-klorid színe. Egy 2007 májusi középszintű érettségiben a nátrium-klorid színét csak színtelennek fogadták el. Kihangsúlyozták, hogy a fehér nem fogadható el. Idén határozottan a fehéret írták a megoldókulcsba és csak zárójelben megemlítették a színtelent. Ezzel nem azt mondom, hogy akkor most ne fogadják el a fehéret, mert ilyeneken lovagolni nevetséges szintű, de ha egyszer ez ekkora problémát jelentett (szerintem a diákok legnagyobb része fehért írt most is és anno, de ezt a javítók jobban tudják), akkor most miért hunynak szemet felette? Jó lenne egy egységes követelményrendszert megfogalmazni.
    5. Alternatív feladat/A. Táblázatosfeladat – 11.
    http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/erettsegi/feladatok2007tavasz/k_kemia_07maj_ut.pdf

    Aztán a 2. feladat kórrózióvédelmes feladata. A megfogalmazás is finoman szólva is nevetséges. Írhatták volna egyszerű mondatokban is, ráadásul direkt úgy oldották meg a feladatot, hogy a diáknak fel se tűnjön a hibás megoldás. Nem szép feladat…
    A nátrium-hidrides feladat túlmutat a középiskolai tanulmányokon.
    A 4. feladat komplexképződéssel foglalkozó utolsó részfeladata (alumíniumionok savasságának magyarázata) szerintem nem túl tárgyalt téma a középiskolákban. Én legalábbis nem találtam meg a követelményrendszerben azt, hogy ezt ilyen szinteken kéne magyarázni.

    1. Szia!

      A vizes oldatának színe valóban színtelen és nem fehér. Szilárd állapotban fehér a NaCl. A középszintű feladatsorban a vizes oldatot kérdezik.

      Mindazonáltal egyetértek, hogy van elvileg egy nagyon szigorú követelményrendszer, ami pl. tört pH-t nem enged meg, mert az „húú de nagyon nehéz”, de az idei 9-es feladat meg még simán belefér. Sajnos valószínűleg ez mindig is így lesz, hacsak nem ír valaki egy könyvet, és matricázzuk rá, hogy mostantól csak az lehet kérdezni az érettségin, ami ebben a könyvben le van írva.

  12. Kedves Mindenki!
    Szerintem tényleg izgalmas kutatási téma lehetne az,hogy az ezüstklorid ammin-komplexe szilárd vagy folyadék fázisban alakul ki.
    A színtelen-fehér probléma már-már évszázados.Az ablaküveg (és nem a sörös) színtelen.Egy kalapáccsal fehérré tehetjük,csak (izzé-)porrá kell törni.Az apró szemcsék szilárd fázis felöli felülete a teljes visszaverődés miatt tükröző felszín.Emiatt -véletlenszerűen visszaverődik a fény.Tehát a porrá tört színtelen üveg fehér.(a porrá tört sörös üveg nem..)
    A feladatsorok-enyhén szólva is -következetlenek.Egyik esztendőben nincs,a másik esztendőben van mértékegysége az egyensúlyi állandónak.(megj.:van mértékegysége,mint ahogyan van az oxóniumion-koncentrációnak,annak ellenére,hogy vesszük a negatív logaritmusát.De előtte elosztjuk a koncentráció egységével.)
    Vagy a vízbontás katód- és anódfolyamata. A savas közegben csak oxóniumionokat fogad el a javítási útmutató évről évre,mert a savas közegű oldatokban sok van belőle.A víz koncentrációja még nagyobb..A molekula ill. az ion redukciója különböző sebességgel zajlik,és ráadásul a sebességi állandókról semmit sem tudunk,mégis CSAK az a helyes megoldás.
    A HCl hidrogénkötése is hasonló. Ennek ténynek a története példaértékű.
    A 60-as években megjelent Nyilasi-könyv leírja: „A HF GŐZKÉNT is képes hidrogénkötést létesíteni,a HCl nem.” A tankönyv szerző ezt a mondatot átvette,így lett belőle az a mondat,hogy „a HCl nem hoz létre hidrogénkötést.”A további tankönvyi klónozás ezt a butasgot újra és újra termeli.Ha a diák gondolkodik és rákérdez,miért nem eléggé jó a H-Cl kötés a hidrogénkötéshez és miért jó az N-H kötés az ammónia molekulában,akkor baj van.
    Valamilyen elkent választ megpróbálhatunk erre adni,hogy aszongya: a klóratom nagyobb,mint a nitrogénatom ezért nem tudja úgy polarizálni a hidrogénatomokat…” de ez a válasz -magunk is érezzük- kamuduma.
    Annál is inkább,mert a N.N Greenwood -A Earnshaw:Az elemek kémiája című könyv (alapmű) az 1105.oldalon az alábbiakat írja:
    …”A többi hidrogén halogenid nem képez asszociátumokat sem gáz,sem folyékony halmazállapotban,de alacsony hőmérsékleten a HCl és a HBr(!!!) kristályok gyenge hidrogénkötéssel cikk-cakk láncokat alkotnak…”
    Természetesen erre is van instant válasz:
    „Mivel a tankönyvek ezzel ellentétes választ írnak le,ezért a HCl hidrogénkötése nem fogadható el.”
    Megoldás:innentől nem tanítom a gyerekeknek az igazságot a HCl-ről.Tudatosan.
    A HCl hidrogénkötése a kémia tanításának lényegtelen része. A történethez való viszonyulás
    -azn túl,hogy szánalmas- elgondolkotató és elszomorító.

    1. A H-kötés ügye a középiskolai kémi tanítás egyik nagy szégyenfoltja. Mutatja, hogy mennyire nem tart lépést a középiskolai tankönyvírás a kémiai ismeretekkel. Elég csak egy kicsit utánanézni (mondjuk a nem konvencionális H-kötésnek). Miközben külföldön sokkal komolyabb elmélet van, nálunk ez megrekedt a ötvenes-hatvanas évek kémiájánál. Cserébe persze vannak érdekes számításaink.

    2. Ede,

      mindennel egyetértve (főleg, ami a HCl másodlagos kötéseit illeti), azt nem pontosan értem, amit az egyensúlyi állandóról írt, mert a mértékegysége változó, de az is lehet, h nincs neki, amennyiben az egyenlet szerint nincs anyagmennyiség-változás.

  13. Örülök , hogy végre valaki kezdi feltárni az igazságot. Kibővíteném a problémakört. 1. Vizsgálják már meg mit tartalmaznak a kémiakönyvek és azok tartalma alapján milyen szinkronitást mutatnak az érettségi feladatok ?????? Már nem tanítok , de ezt a problémát korábban is jeleztem. Egykonferencián felvetve a kérdést , egy államtitkár úr azt válaszolta Ő is heti több tanórán kívüli foglalkozáson készíti fel a diákokat. Majdnem összevesztük …….
    2. A feleletválasztós kérdéseket kim kelolene zárni ui. nem tükrözi az egyén gondolkodásmódját egy természettudományos tantárgy esetében.
    3. Összegezve . Csak a kémia tankönyvek alapján, pl. a „NAT ” követelményeinek megfelelő kérdés lehessen csak feltenni az érittségi kérdésekben is !

  14. Kedves Mindenki!
    Én a 3. Elemző feladat 2.d részénél nem tudom, honnan kellett volna a diákoknak tudni az egyenletet. Az érettségi követelmények között emelt szinten az alumínium komplexei csak a következő módon szerepelnek elvárásként: „Fogalmi szint: amfotéria (reakció savval és lúgoldattal), akva- és hidroxokomplex”. Ha külön kiemelik, hogy az alumínium reakcióit kell tudni savakkal és lúgokkal, de a komplexeknél semmi ilyen nincs, akkor azt miért kérdezik? (Csak mellékesen: sem a mozaikos, sem a Villányi Attila-féle érettségire felkészítő könyvben nem szerepel, bár ettől még lehet elvárás.) Még ha tudja is az érettségiző, hogy savas kémhatású oldatnak kell keletkezni, vagy hogy az alumíniumnak akvakomplex mellett hidroxokomplexe van, így csak savként viselkedhet az akvakomplex, azt honnan kell kitalálnia, hogy a 6 vízmolekulából, hogy lesz 4 hidroxidion, vagyis hogy az első lépésben csak egy H2O-ból lesz OH-, vagy közben egy/kettő vízmolekula ki is lép a komplexből, hogy csökkenjen a ligandumok száma?

      1. Kedves Gergely! Köszönöm, ott valóban nem néztem, azt a könyvet elég ritkán használom.

  15. Mérés-értékelés szempontból az 5. kísérletelemzős feladatban is volt egy kis baki az idei emelt szintű érettségi feladatsorban. Ha valaki összekeverte, hogy az oxigéntartalmú oldószerben vagy az oxigént nem tartalmazó oldószerben oldódik-e a jód lila/barna színnel, akkor összekeverte az 1. és 2. kémcsőben lévő szerves folyadékokat (a dietil-étert és a hexánt), és ezért az 1 hibás ismeretért rögtön 3 pontot veszített!

    1. Miközben van olyan feladat, ahol egy információ csak 0,5 pontot ér.
      (Bár az is igaz, hogy aki az érettségi kísérleteket átnézte, megcsinálta az sokszor találkozott ezzel, tehát aki összekeveri az magára vessen. Ennek ellenére lehetett volna jobb megoldókulcsot készíteni.)

  16. A kálium-hidrid és a víz reakciójának értelmezése szép versenyre való feladat.A jók és a még jobbak megkülönböztetésére alkalmas kérdés, mert nem sok ilyen reakcióval találkozhattak a vizsgázók.

  17. Kedves Mindenki!

    Volna egy generális kérdésem:
    ha pl. a 4-es 47% és az 70,5 pontra jön ki, akkor a 70ponttól van 4-es vagy a 71 ponttól?

    Ugyanis, ha a pontszám felől nézem, akkor a 70 pont 46,666…%, ami a kerekítés szabályai szerint 47%, az nálam 4-es lenne.

    Tudja valaki?

    1. Kedves Antal!

      Félek, hogy csak 71 ponttól, de remélem, majd valaki olyan is ír, aki jegyzőként használta már az érettségi szoftvert.

      Azt biztosan tudom, hogy már két diákom is volt, akik a szóbelivel együtt összesen 67/150 pontot értek el, ami ugye 44,666666666666666667%, a program nem kerekített, hanem levágta a végét, és mindketten elestek az 50-50 pluszponttól. 🙁

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.