Pénteken kémia írásbeli – ebből az alkalomból beszélgettünk Albert Attilával, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium vezető kémiatanárával. Az interjú első részében arról kérdeztük, mit javasol a pénteki vizsgára készülő diákoknak.
A sportban is nagyban függ a végeredmény az utolsó 100 méter sikerességétől. Milyen stratégiát javasol a kémia érettségire készülőknek, az utolsó hét folyamán hogyan hangolódjanak rá a vizsgára?
Egyéne válogatja. Én az utolsó pillanatig tanultam, és úgy mentem vizsgázni. Ez nekem így vált be. Másnak egy-két nap leülepedésre van szüksége, így a vizsga előtt inkább pihen. Egy biztos, a hosszú, szorgalmas felkészülés után kipihenten, kiegyensúlyozottan menjünk vizsgázni!
Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. Tanári munkásságát 2004-ben Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerték el. A vele készített interjú harmadik, befejező részében a kétszintű érettségi rendszer tapasztalatairól, a kémiaórai kísérletekről és a tehetséggondozásról kérdeztük. (Az interjú első és második részének elolvasását is ajánljuk.)
Kilenc éve vezették be a kétszintű érettségi rendszert – hogyan látja, a kémia esetében ez mennyire vált be? Megfelelően méri a diákok felkészültségét?
Ha az egyetemek mindenütt az emelt szintű érettségit kérnék a felvételihez, akkor jól differenciálna. A középszintű érettségivel más a helyzet. Ha megnézzük a korábbi évek pontszámainak eloszlását, nagyon furcsa képet mutat, „kétpúpú teve” kinézetű, ami azért van, mert azoknak, akik orvosi egyetemre akartak menni, és akkor még elég volt a középszintű érettségi, muszáj volt 90 és 100% közötti teljesítményt produkálni.
Ez az eredmény még tovább torzul azzal, hogy a diákokat a saját tanáruk szóbelizeti, ezért mindenki közel maximális pontszámot kap. A gyerekek ismerik a tanár stílusát, ezért úgy válaszolnak, ahogy a tanár várja, és a tanár is jóindulatú, mert tudja, hogy a gyereknek szüksége van a jó eredményre. Emiatt lett „kétpúpú” a pontszámok eloszlása: azok jelentik az első púpot a görbén, akiknek emelt szintű vizsgát kellett volna tenni, a többi eredmény pedig a normál eloszlást követi. Emiatt én úgy gondolom, hogy a középszintű érettségi nem méri jól a felvételizőket. A tanulmányokat lezáró funkcióját viszont betölti, és ha nem lenne felvételit kiváltó, akkor még könnyebbé is lehetne tenni ezt a típusú feladatsort.
Az emelt szintű feladatsorok szerintem jól szelektálják a diákokat. Azt nem mondom, hogy egyenletesen, mert sajnos azt el kell ismerni, hogy évről évre nagyon hullámzó a feladatsor színvonala: vannak nagyon könnyűek és nagyon nehezek is. Ennek az egyik oka az, hogy amikor bevezették a kétszintű érettségit, akkor minden bizottságot figyelmeztettek „felülről”, hogy lehetőleg ne túl nehéz feladatsorokkal kezdjenek. Ezért születtek olyan feladatsorok, amelyek tényleg nagyon könnyűek voltak, és ezek közül még néhány „raktáron” lehet az Oktatási Hivatalban, tehát elképzelhető, hogy most kerülnek elő sok évvel ezelőttről ilyen könnyű feladatsorok. Másrészt pedig a feladatsor készítési módjával kapcsolatban is lehetne valamit változtatni, bár nekem őszintén szólva nincs igazán jó ötletem arra, hogyan lehet egy feladatsort igazán jól összeállítani. Korábban voltak tervek a minisztérium részéről, hogy legyen egy sok feladatból álló érettségi feladatbank. Ha lenne ilyen, csak megnyomnának egy gombot, hogy milyen nehézségű feladatot kérnek milyen témakörből, és egyszer csak összeállna a feladatsor. Nekünk ilyet soha nem sikerült elkészíteni. Egyrészt túl sok feladatra lenne szükség ahhoz, hogy mindenféle szintű és témájú feladat rendelkezésre álljon, másrészt pedig én tudom magamról, hogy ha például régi feladatokat akarok összerakni egy feladatsorba, óhatatlan, hogy bele kell nyúlni a feladatokba, mert mindig vannak olyan átfedések, amelyek miatt módosítani kell, vagy ki kell hagyni valamit, tehát csak akkor lesz jó egy feladatsor, ha frissen készül. Viszont a friss készítésnek is megvannak a hátrányai: ha nincs kipróbálva a feladatsor – márpedig az érettségi feladatsorokat nem lehet kipróbálni –, akkor elkerülhetetlen, hogy lesznek benne kisebb-nagyobb hibák. Amennyire én tudom, például Hollandiában azt csinálják, hogy valamilyen feladatsor eredményei alapján az abban lévő feladatokhoz hasonlóakat készítenek, és több évvel később azt adják ki, amibe már beleépítik a korábbi feladatsorral szerzett tapasztalatokat is. Nálunk szerintem erre nincs pénz, lassan már a terembérletre sincs megfelelő pénzügyi háttere az Oktatási Hivatalnak, úgyhogy nem hiszem, hogy ebben mostanában bármiféle változás történne.
Mi a véleménye arról, érdemes-e a kémiaórán kísérleteket bemutatni? Sok tanár ezt kihagyja az anyagból, mert időigényes, már az előkészítése is, vagy mert nincsenek vegyszerek az iskolában.
Ennek a kérdésnek is több oldala van. Az egyik az, hogy az oktatási kormányzat 10-15 évvel ezelőtt elkezdte csökkenteni a kémia óraszámokat, arra való hivatkozással, hogy nem olyan fontos a természettudomány. Megszűnt egy teljes év, a tizenegyedik osztályosok kémiaórája az iskolák 99 százalékánál, a tananyag pedig nem csökkent annyival, hogy ezt kompenzálja. A másik, hogy egy tanárnak jelenleg 22 kötelező órája van, a túlórákat nem számítva. Az életpályamodell bevezetését követően ez a 22 óra az igazgató belátása szerint akár 26 órára is növelhető. Ha ezt a 26 órát elosztom 5 munkanappal, az jön ki, hogy 5-6 órája lesz egy tanárnak minden nap. Kísérleteket előkészíteni, megcsinálni ilyen körülmények között nagyon illuzórikus. Ha lesz laboráns az iskolákban (mert ez is elő van írva, csak kérdés, hogy lesz-e hozzá pénz), akkor ez sokkal inkább lehetséges, és persze nagyon jó lenne, ha ehhez – ahogyan például informatikai normatíva is van – lenne vegyszernormatíva is az iskolákban. Ráadásul számos olyan veszélyes vegyszer van, amelynek a tárolásához, kezeléséhez megfelelő felszereltség szükséges, például hogy legyen külön laborja vagy legalább egy mobil fülkéje az iskolának, így tehát ez pénzkérdés is. Az iskolai laborokat az ÁNTSZ ellenőrzi, és ha nem megfelelő a felszereltség, akkor a vegyszerek nagy részét nem lehet ott tárolni.
Azon kívül, hogy a tanároknak nincs idejük, meg sok munkával jár a kísérletezés, sajnos tény az is, hogy a hatékonysága nagyon csekély. Erre persze valaki azt mondhatja, hogy ezért kellene tanulókísérleteket csinálni, de arra meg végképp sem az idő, sem a hely nem alkalmas legtöbbször. Egy 40 fős osztállyal kísérleteket végezni lehetetlenség, ráadásul olyat, ami esetleg balesetveszélyes is. A kísérletközpontú tanítás csak akkor valósulhatna meg, ha például heti 4 óra lenne a kémia, mert abban valóban lenne idő arra, hogy be lehessen mutatni kísérleteket.
Ugyanakkor viszont, ha semmilyen, tehát még egy tanári demonstrációs kísérlet sincs az órán, akkor valóban teljesen illuzórikussá válik bármilyen kémiai szemléletmód kialakítása, hiszen maximum a matematikai vagy a logikai oldalát lehet bemutatni a dolgoknak. Nálunk a tagozatos osztályban vannak olyan diákok, akik otthon kísérleteznek (bár nem szabad, tudom…) Ezeknek a diákoknak sokkal nagyobb az anyagismeretük, így még akkor is sokkal jobb eredményeket tudnak elérni a vizsgákon, ha a matematikai hátterük, vagy az elvonatkoztatási képességük nem olyan jó, mert egy csomó mindenre emlékeznek, amit egy átlag diák nem ismer. Két éve Szaúd-Arábiában is tanítok kémiát, és a helyzet ott ennél sokkal rosszabb. Annak ellenére, hogy gazdag országról van szó, a kémiaoktatás nagyon gyenge szinten áll. Legutóbb éppen szervetlen kémiát tanítottam az egész országból kiválasztott legjobb nyolc diáknak, és ezek a gyerekek korábban egyetlen kísérletet sem láttak, tehát például még a szökőkút-kísérletet sem. Minden új volt, amit mondtam és mutattam nekik. Miközben ők a Kémiai Diákolimpiára készülve pufferes példákat oldanak meg, szinte egy vegyületről sem tudják, hogy szilárd, gáz, vagy folyadék, és milyen a szaga vagy a színe. Ennél sokkal jobb a helyzet Magyarországon. Nem hiszem azonban, hogy javít az általános helyzeten, ha heti 26 órában kell majd a tanárnak kémiát tanítania. Ráadásul az új kerettantervek szerint már a szervetlen kémiát is bele kell préselni abba a heti két órába, tehát már gyakorlásra sem nagyon lesz idő, nemhogy kísérletezésre. És legyünk őszinték: a tanároknak, akik panaszkodnak, abban teljesen igazuk van, hogy maximum egy vagy két gyerek emlékszik a kísérletekre. A többiek egyáltalán nem, és ez bizony lehet, hogy valakit elkedvetlenít, különösen, ha zsinórban kell 6 órát tanítania minden nap.
Tanár úr diákjai évről évre kiemelkedő eredményeket érnek el mind az országos versenyeken, mind pedig nemzetközi szinten. Mi a titka ezeknek a jó eredményeknek, mi az, ami a tanáron múlik, mi az ami a diákon? Hogyan lehet motiválni a diákokat, hogyan lehet kihozni belőlük a legjobbat?
Ezen már többször gondolkoztam, mert őszintén szólva nem érzem, hogy bármi különleges dolgot tennék. Fából vaskarikát nem lehet csinálni, azaz, ha nincs tehetséges diák, akkor bármilyen tehetséges tanár is próbálkozik, nem lesz belőle OKTV döntős, vagy olimpikon. De egy tehetséges tanár el tud juttatni egy átlagos, közepes képességű diákot is elég jó színvonalra. Az általános iskolások Hevesy versenyének zsűrijében a feladatsorok összeállítását, illetve a dolgozatok felülbírálatát szoktam végezni. Ezen a versenyen az elmúlt 15-20 év alatt meg tudom számolni azoknak a tanároknak a neveit, akik szinte minden évben hoznak diákot. Ráadásul kis vidéki városból vagy faluból is. Kizárt dolog, hogy az a település valamilyen zsenigyerekek által lakott, különlegesen tehetséges község lenne. Egyszerűen a tanár olyan tehetséges, hogy el tudja juttatni a gyereket a döntőig, akkor is, ha a gyerek nem zseni, hanem átlagos képességű. Egyesek erre azt szokták mondani, hogy túlképzi a gyereket – ugye, van, akinek savanyú a szőlő –, bár ennek valóban vannak veszélyei is. Volt már olyan diákom, akit a nagyon tehetséges általános iskolai tanára úgy felkészített a felvételire, hogy bekerült a tagozatra, de a középiskolában már nem tudta tartani a lépést a többiekkel, és ez bizony csalódást okozott neki.
Az igazi tehetség olyan, hogy majdhogynem tanár nélkül is eljut egy kiemelkedő szintig. Nálunk a tagozaton az ilyen diákokat már csak egyengetni és irányítani kell, hogy mivel foglalkozzanak. Egy másik fajta tehetséges diákot pedig „bosszantani” kell azért, mert annyira gyorsan gondolkodik, hogy nem írja le a feladatok megoldását, és ennek következtében egy csomó pontot elveszít a versenyeken. Gyakorlatilag a „piszkálásom” következtében kezdi el rendezni a saját gondolatait, és így tud fejlődni. Egy tehetséges diákokból álló osztályban a tanár egyik feladata, hogy az átlagos képességűeket továbbfejlessze, a tehetségeseknél pedig gyakran már nem is fejlesztésről van szó, hanem csak arról, hogy irányítsa, egyengesse és „nyírbálja” az önképzésüket.
Az olimpikonjaimnak egy kisebbik hányada olyan, aki annyira tehetséges volt, hogy – esetleg sokkal több munkával, vagy kis extra szerencsével – akkor is eljutott volna a versenyre, ha nem énhozzám, és nem az Apáczaiba járt volna. A tagozatos csoportnak az a nagy előnye, hogy több ilyen gyerek jön össze, akik egymást is hajtják, és ennek következtében lesz ilyen jó eredményük. Az eredményes diákok másik része valóban az én tehetségemből adódóan tud eljutni a versenyekre – ők lehet, hogy más iskolában nem értek volna el ilyen eredményt. Ha lehet, rájuk még büszkébb vagyok. De – szerencsére – minden gyerek más, mindenkivel egészen más módon kell foglalkozni, tehát nem tudok általános receptet mondani a tehetséggondozásra.
Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú második részében a kémia érettségi anyag ellentmondásairól és a középszintű érettségi kísérletekről kérdeztük. (Az interjú első része itt olvasható.)
Miért került ki a fogalomkörből és a tananyagból a standardállapot és a normálállapot fogalmának a használata? Ha az elmúlt évek feladatsorait megnézzük, ezek helyett konzekvensen a „standard nyomás és 25 °C” ill. „standard nyomás és 0 °C” szerepelnek.
Nem az oktatási kormányzat döntött így, hanem az egyik egyetemtől kaptunk kritikát, hogy már nincs standardállapot és normálállapot, csak 0 °C és 25 °C. Hozzáteszem, hogy a standard nyomás már nem is 101,3 kPa, hanem 100 kPa, és ha ezzel számolnánk, akkor a moláris térfogat sem 24,5 lenne. De az egész világon zűrzavar van ekörül, ezt tapasztalom a junior természettudományos olimpián is, van például olyan ország, ahol a 0 °C-ot tekintik standardállapotnak, máshol csupán egyetlen állapottal számolnak. Leginkább a Szovjetunió utódállamaiban és a volt szocialista országokban tartják be ezeket a szabályokat, a többi országban, így például Amerikában egyáltalán nem foglalkoznak vele.
Milyen színű a fenolftalein lúgos oldatban?
Bármilyen… Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hányféle színt szoktunk odaírni, mert a bizottságban is több vélemény létezik, az egyik függvénytáblázatban bíborvörös szerepel, van, aki cikláment mond, van, aki vöröset…
Leginkább az indikátor koncentrációjától függ, hogy az oldatot milyen színűnek látjuk. A kémcsövekben levő oldatok balról jobbra: (1) pH 13 NaOH oldat + 10 csepp fenolftalein indikátoroldat; (2) pH 10, 10 csepp; (3) desztillált víz, 1 csepp; (4) pH 10, 1 csepp; (5) pH 13, 1 csepp. A 10 csepp indikátor már meglehetősen soknak számít, a laboratóriumi gyakorlatban általában 1 csepp indikátort adnak a vizsgálandó oldathoz. (Kép és szöveg: Durkó Gábor)Volt piros is valamelyik javítókulcsban…
Igen, volt piros is… Őszintén szólva, én úgy gondolom, hogy ennek nincs igazán jelentősége.
Nyilván, de ha csak az egyik szerepel a megoldókulcsban, akkor mennyire lehet elnéző a javító tanár ilyen esetben? Merthogy oda van írva az elejére, hogy a javítási útmutatótól nem lehet eltérni.
Erre – nem hivatalosan – azt tudom mondani, hogy ha valamit elfogad a javító tanár, akkor a vizsgázó nem fog reklamálni. Ha lenne felüljavítás, akkor lehetne egységesebb álláspontot képviselni. Azonban igazi felüljavítás sosem volt, ráadásul évről évre csökken a javításvezetőknek előírt kötelező penzum, hogy a dolgozatok hány százalékát kell felülbírálni. Sajnos a vizsga lebonyolítása, a javítás megszervezése a kormányhivatalok hatáskörébe került, a folyamatra az Oktatási Hivatal nincs semmiféle irányító hatással, ennek következtében egyes megyei kormányhivatalok teljesen önkényesen úgy döntenek, hogy nem is küldenek például javításvezetőt a központi megbeszélésre. Úgy gondolom, hogy a kémiának nagyon egyértelmű a követelményrendszere, és a javítókulcs is elég egyértelmű szokott lenni. Azonban nem lehet olyan javítókulcsot szerkeszteni, ami mellé egy diáknak ne legyen olyan alternatív válasza, ami esetleg ennek ellenére elfogadható.
A központi megoldókulcsba miért nem kerülnek be ezek az alternatív válaszok? Volt arra is példa korábban, hogy a közzététel után módosult a megoldókulcs.
Elvileg minden nagyon egyértelmű, de a valóságban mindig lehet valami olyan apró megjegyzés vagy alternatíva, ami nem kerül szóba a feladatsor és a javítókulcs elkészítése során. Látni kell azért, hogy sok emberen megy keresztül a feladatsor: egyszer valaki megírja, utána valaki átjavítja, másvalaki megoldja, aztán még az érettségi előtt is egy újabb ember megoldja, természetesen közben a vizsgabizottság elnöke is átnézi, amikor szerkeszti. Ezen kívül az írásbeli napján van egy megbeszélés, amelyen ott van körülbelül 15-20 kémiatanár, és ennek ellenére előfordul, hogy nem jut eszébe senkinek, hogy valami nem teljesen stimmel. Emberek vagyunk, erre csak ezt tudom mondani. Ez ugyanolyan, mint ahogy egy könyvet sem lehet nyomdai hiba nélkül elkészíteni, bármennyire is akarja az ember, mindig marad benne legalább egy vagy két hiba, amit nem vettünk észre. A túl sok alternatíva megadása pedig esetleg zavaró lehet.
Mi indokolta az egyensúlyi állandó mértékegységének a bevezetését? Korábban úgy volt, és az Ötösöm lesz kémiából példatárban is ez van, hogy nincsen mértékegysége, míg az utóbbi évek érettségi feladatsoraiban konzekvensen az szerepel, hogy a mértékegység a mol/dm3 valahányadik hatványa.
Az Ötösöm lesz kémiából legelső verziójában volt mértékegysége az egyensúlyi állandónak, de akkor egy egyetemi oktató azt tanácsolta nekem, hogy jobb lenne elhagyni a mértékegységet. Ugyanis bizonyos esetekben például az egyensúlyi állandó logaritmusával kell számításokat végezni, és egy mértékegység logaritmusának nincs értelme. Ilyenkor a standard koncentrációval elosztják az összes koncentrációt, amely standard koncentráció leggyakrabban 1 mol/dm3, tehát így ugyanaz marad az egyensúlyi állandó értéke. Akkor én átdolgoztam a példatárat ennek megfelelően. Aztán eltelt néhány év, és ugyanannak a tanszéknek egy másik professzora behívott, és elmondta nekem, hogy szerinte miért van mértékegysége az egyensúlyi állandónak. Az érettségi bizottságban eddig mindig megbeszéltük, hogy ez az egyetlen dolog, az egyensúlyi állandó mértékegysége, amiért nem fogunk pontot levonni az írásbeli dolgozatok javításakor (ugyanis van egy ilyen pont az emelt szintű érettségin, ami a mértékegységek helyes használatáért jár).
Tehát az egyensúlyi állandót kétféleképpen lehet megadni, abban az esetben, ha csak a koncentrációkkal fejezzük ki, akkor van mértékegysége, ha pedig további számolásokhoz használjuk és emiatt osztunk a standard koncentrációkkal, akkor nincsen mértékegysége.
A középszintű érettségihez van egy központi kísérletlista, ennek az alkalmazása kötelező, vagy pedig az iskola ettől eltérő kísérleteket is választhat?
Az érettségi követelményekben az szerepel, hogy a középszintű írásbeli vizsga a központi követelmények, a szóbeli vizsga pedig a központi követelmények és a helyi tanterv alapján történik. Így az olyan diák számára, aki a saját iskolájában tesz középszintű vizsgát, a tanárnak elvileg joga van akár az emelt szintű érettséginél is magasabb követelmények szerint összeállítani a szóbeli tételeket. Például nálunk az Apáczaiban a komplex természettudományi tagozaton kilencedikben a heti 2 óra helyett heti 6 órában tanultak kémiát, ennek megfelelően egy sokkal magasabb követelményű tételsort is összeállíthatnék. Persze, mivel ez továbbtanulási feltétel is lehet, főleg régebben, amikor az orvosira is ez kellett, akkor az ember ezt nem tette meg, mert nem akart kitolni a gyerekkel, aki sok órában tanult kémiát, hogy esetleg a magasabb követelmények miatt kevesebb pontot kapjon. De elvileg ez is lehetséges. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha például egy iskolában nagyon sok környezetvédelmi projektet csináltak, akkor azzal kapcsolatos kísérleteket és feladatokat is be lehet építeni a szóbeli kémia érettségibe. Más a helyzet az olyan iskolával, ahol külsős gyerek érettségizik középszinten. Elvileg akkor sem kötelező a központilag közzétett kísérletsor, de amennyire tudom, ebben az esetben, ha az iskola más feladatokat állít össze, arról tájékoztatnia kell a diákot. Ebből voltak már konfliktusok, mert volt olyan iskola, amelyik elutasította az érdeklődő diákot. Az nincs benne a törvényben, hogy a szóbeli kísérleteket közzé kell tenni, de miután az emelt szintű kísérletek megjelentek és ismertek, én úgy értelmezem, hogy a középszintű kísérleteket is megmondhatom a gyerekeknek. Vannak iskolák, ahol ezt másként értelmezik, tehát nincsen egységes gyakorlat.
(Az interjú harmadik, befejező része rövidesen következik.)
Villányi Attila az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezetőtanára, az Ötösöm lesz kémiából című példatár és több nagy sikerű, a kémia érettségire felkészítő könyv szerzője. Részt vett a kétszintű kémia érettségi követelményrendszerének kidolgozásában, diákjai évről évre eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi tanulmányi versenyeken. A vele készített interjú első részében az érettségi feladatsorokról, a közép- és emelt szintű vizsga közötti különbségekről, a felkészülés és a felkészítés módszereiről kérdeztük.
Fotó: Hegedüs Kristóf
Ki, hogyan és mikor állítja össze az idei kémia érettségi feladatsort?
Hogy pontosan ki, és pontosan mikor, ezt igazán nem lehet tudni, mert korábban, az érettségi előtt akár több évvel is elkészíthették. Ugyanis van egy bizottság, ennek a tagjai állítják össze a feladatokat. Egy ember lektorálja a feladatsort, van feladatmegoldó lektor, aki utána megoldja a feladatokat, és ezután a feladatsor bekerül egy biztonságos helyre. Aztán onnan valaki véletlenszerűen húz egy feladatsort valamikor az érettségi előtt. Ekkor még egy, kvázi „csúcs-lektor” megoldja a feladatokat és a bizottság elnökével egyeztetve megtörténnek az utolsó javítások, pontosítások. Miután rábólintott ez az utolsó lektor is, akkor sokszorosítják a feladatsort.
Milyen szempontok alapján választják ki az érettségi feladatokat?
Van egy mindenki által ismert vizsgaleírás, ami tartalmazza, hogy milyen részekből állhat egy feladatsor. Ebben az van benne, hogy közel azonos százalékban kell tartalmaznia általános, szervetlen és szerves kémiai kérdéseket. Az is benne van, hogy a számítási feladatok milyen arányban legyenek, és az is, hogy pontok tekintetében egy-egy feladattípusnak van egy maximális vagy éppen minimális százaléka. Így ennek megfelelően fogják összeállítani a feladatsort.
Tehát akkor a sorsolás miatt nem tudnak olyan szempontokat figyelembe venni, hogy ha tavaly volt elektrokémiai számolás, meg tavalyelőtt is, akkor idén ne legyen…
Nem, ez nem szempont, mert ezek a feladatlapok már elkészültek. Májusban az idegennyelvű feladatlapokhoz másik feladatsort szoktak lefordítani biztonsági okokból, és például volt olyan, hogy majdnem ugyanaz a feladat volt mind a kettőben, mert éppen úgy jött ki a lépés.
Miben látja a fő különbséget a közép- és az emelt szintű írásbeli között? Kinek melyiket érdemes választani?
A középszintű érettségi visszatekintő jellegű, tehát nem szelektáló érettségi, mindössze azt ellenőrzi, hogy megtanultak-e bizonyos dolgokat a középiskolai tananyagból, ami ráadásul meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen csak a kötelező, gimnáziumban két éven át tartó heti két órás kémiatanulás során sajátítódott el, plusz még az általános iskolai 8. osztályos szervetlen kémia, hiszen szervetlen kémia – legalábbis jelenleg – nincsen a középiskolai oktatásban. Ez viszont azt is jelenti, hogy ezt az érettségit azoknak is le kell tudni tenni, akik mondjuk dolgozók gimnáziumába járnak és heti fél órában tanultak kémiát, ha nem is ötösre, de legalább egy kettesre. Ennek megfelelően ezek a feladatok nem túl fantáziadúsak és nem is túlságosan nehezek, mondhatni nagyon könnyűek. Az én véleményem az, hogy tulajdonképpen egyetlen egyetemnek sem lenne szabad elfogadnia ezt, mint felvételit kiváltó feladatsort. Viszont, mivel néhány egyetem ezt kéri, illetve korábban minden egyetem elfogadta, ebben a feladatsorban is keletkeztek olyan feladatok, amelyek nem biztos, hogy ebbe valók lettek volna. Azért, mert egyszerűen nem tudja magát a feladatsor összeállítója sem függetleníteni attól, hogy ennek a megoldói orvosok, tanárok és vegyészek lesznek.
Jó lenne, ha ez letisztulna, és a középszintű feladatsort tényleg arra használnák, mint amire eredetileg tervezve volt. Én 1997-ben kezdtem el a munkacsoportommal a kétszintű kémia érettségi követelményeit kidolgozni, és akkor hosszú éveken keresztül arról volt szó, hogy az emelt szint az egyetemi felvételit kiváltó, a középszint pedig a középiskolát lezáró érettségi. Utóbbi arra szolgálna csak, hogy legyen egy érettségije valakinek, és nem arra, hogy a vizsgázó ezzel bármiféle jogosultságot kapjon egy szakirányú felsőoktatási intézményben való tanulásra.
Sajnos az egyetemek jó része mégis elfogadja ezt a felvételit kiváltó érettségiként. Ezért ha az a kérdés, hogy a középszintű érettségit kinek javaslom választani, akkor azt mondom, hogy minden olyan diáknak, akinek nincsen túlságosan sok tehetsége a kémiához, különösen a számítási feladatok megoldásához, de mégis olyan egyetemre készül, amelyikhez kell a kémia, vagy ahol elfogadják a kémiát. Az ebben szereplő számítási feladatok többsége – nem mondom, hogy az elmúlt években nem volt ez alól kivétel, de a többsége – tényleg nagyon primitív és nagyon egyszerű, tehát ezzel sokkal több pontot tudnak elérni, mint az emelt szintű érettségivel, különösen most, hogy egy kicsit meg is emelték azt a határt, amivel a plusz pontot megkaphatja az emelt szintű érettségivel. Aki a kémiai számításokban nagyon jó, annak javaslom az emelt szintű érettségi megírását, mert abban az elmélet nem annyival nehezebb, mint a számítás. Néhány olyan elméleti téma van, ami nem szerepel a középszintű érettségin, de ezeket meg lehet tanulni, a számítási feladatok viszont sokkal komolyabbak. Mindenkinek, aki tud számítási feladatot megoldani, az emelt szintű vizsga sokkal inkább való.
Sokaknak (mivel már korábban befejezték a tanulmányaikat, vagy egyéb oknál fogva) nincsen lehetőségük előkészítőre vagy külön tanárhoz járni, hanem egyedül készülnek fel. Hogyan érdemes készülni – egyrészt most, az érettségi előtti utolsó néhány hétben, illetve ideális esetben, ha van elég idő, hogy az ember felkészüljön?
Aki már régebben érettségizett, annak is van lehetősége valamilyen előkészítő tanfolyamra járni, és én tudom is javasolni, mert úgy gondolom, hogy az egyéni, önálló felkészülés azért elég nehéz. Ha az a kérdés, hogy az utolsó egy hónapban hogyan lehet felkészülni, arra az a válasz, hogy szerintem sehogy. Ha már felkészült az illető, és most az utolsó hónapban mit kell csinálnia, akkor ugyanúgy, ahogy annak idején én a KRESZ vizsgára készültem: régi feladatsorokat kell folyamatosan megoldani. Egyrészt az Oktatási Hivatal honlapjáról letölthetők a korábbi érettségi feladatsorok, másrészt vannak olyan kiadványok, amelyek próbaérettségi feladatsorokat tartalmaznak. Az érettségi előkészítő könyvemhez tartozó feladatgyűjteményben témakörönként vannak lezáró feladatsorok, azokat is meg lehet oldani, és abból ki tudja szűrni a vizsgára készülő, hogy melyik az a témakör, amelyik nem megy jól, és akkor azt a témakört kell még átnéznie.
Az egy éves felkészüléshez pedig írtam egy könyvet, az a címe, hogy Kémia a kétszintű érettségire. Azt mondhatom, hogy ez az egyetlen olyan könyv, ami csak annyit, de annyit mindenképpen tartalmaz, ami a jelenlegi érettségi követelmények alapján teljesítendő. Én olvastam más könyveket is, ezek nagyon szépek és érdekesek, sok mindent tartalmaznak, de a probléma az, hogy nem lehet eldönteni belőlük, mit is kell mindenképpen tudni az érettségire. Bizonyos tekintetben sokkal többet tartalmaznak, mint ami az érettségire kell, tehát ha valaki továbbtanulni kíván, annak nem árt, hogy ilyenekkel foglalkozik, de aki most célzottan teljesíteni akar egy szintet, annak az én könyvemet tudom ajánlani, ami azt is jelzi, hogy pontosan melyik szinten mit kell tudni. Ezen kívül tudom javasolni az Ötösöm lesz kémiából című példatáramat, amiből pedig meg lehet tanulni számítási feladatokat megoldani. De fölhívom a figyelmet arra, hogy akinek matematikai problémái vannak, azon nem tud segíteni se az Ötösöm lesz kémiából példatár, se semelyik kémia példatár. Ha valakinek matematikai példamegoldási gondjai vannak, akkor először azt kell valahogy orvosolni.
Melyek azok a témakörök, feladattípusok az érettségi anyagban, amelyek a legtöbb problémát okozzák általában a diákoknak?
A témakörök közül talán az elektrokémiát említhetem, mint egy meglehetősen érzékeny pontját a diákoknak. Ennek több oka is lehet. Lehet, hogy maga a témakör is, lehet az, hogy a tananyagban elvileg kilencedik év végén kellene megtanítani, amikorra senki nem jut el oda az iskolákban, és ezért valahogy kimarad, vagy valahogy rosszul tanítják, nem tudom. De én is szoktam tapasztalni, hogy vannak olyan diákok, akik valahogy az elektrokémiával nem tudnak mit kezdeni, bár úgy gondolom, hogy nem tanítom rosszabbul, mint más témaköröket. Talán az is lehet, hogy a benne lévő sok fizika miatt. Ha valaki nem tudja, mi az, hogy potenciál, feszültség, áramerősség, akkor tényleg csak memoriter lesz. Az elméleti anyagból ez az egyik legkritikusabb rész. Mondhatnám a kémiai egyensúlyokat is, de elméletből azt azért eléggé meg lehet tanulni. A számítási feladatok közül viszont tényleg egyértelmű, hogy az elektrokémián túl a kémiai egyensúlyos számítási feladatok jelentik a legnagyobb problémát. Ezekben egy teljesen másféle szemléletmód szerint kellene példát megoldani, és ez nagyon sok diáknak – és őszintén szólva, szerintem több tanárnak is – gondot okoz, hogy hogyan tanulja, illetve tanítsa meg ezeket. Nekem van egy módszerem, amivel jó hatásfokkal megtanítom az érettségire, de sajnos ezt a módszert csak egy bizonyos határig lehet alkalmazni. Azok, akik nem elég plasztikus gondolkodásúak, az egyetemen erről a módszerről nem tudnak könnyen áttérni az általánosabb módszerre. Az enyém a sztöchiometria és az egyensúlyok valamiféle hibridizációjával vezeti le ezeket a dolgokat, ez segít egy kilencedikes diáknak átjutni a problémákon, de utána kellene egy újabb lépés, amit én is csak a tagozatos diákjaimnál tudok meglépni, és ezért szerintem aztán az egyetemen is a legnagyobb problémát ezek a feladatok okozzák.
Mi a legcélravezetőbb, leghatékonyabb felkészítési módszer? Mit tanácsolna egy pályája elején álló fiatal tanár kollégának, akinek most lesznek az első érettségiző diákjai?
Ez nagyon nehéz dolog, mert ahogy diákból, úgy tanárból is nagyon sokféle van. Még fiatal tanár koromban gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha lehetne valahogyan szelektálni, hogy olyan diákok kerüljenek hozzám, akik az én tanítási módszeremre „alkalmasak”, és más diákok, akik meg nem, azok azokhoz a tanárokhoz kerüljenek, akiknek az ő stílusuk éppen megfelel. Ez gyakorlatilag sajnos kivitelezhetetlen. Bele kell törődni abba, hogy nem mindenki pont ahhoz a tanárhoz jár, aki éppen neki a legmegfelelőbb. Ezért nem tudok általános receptet mondani, mert minden tanár másféle stílusban tanít, és a stílusának megfelelően másféleképpen kell hogy megközelítse a feladatok megoldását. Az viszont sajnos kétségtelen, hogy aztán lesznek olyan diákok, akik nem lesznek megelégedve vele, mint ahogy biztosan van olyan diák is, aki velem nincs megelégedve, mert én például nem szeretem azt, hogyha csak mechanikusan tanulunk meg dolgokat. Meggyőződésem, hogy például az egyensúlyt, mint elméletet is csak akkor lehet megérteni, ha előzőleg számítási feladatokat oldottunk meg. Akinek ez nem jó, mert könnyebben memorizál dolgokat, ő nyilván nem örül annak, hogy én számítási feladatokon keresztül akarom megértetni, hogy hogyan, merre tolódik el az egyensúly.
![[fenolftalein2.jpg]](http://kemiaerettsegi.hu/imgs/fenolftalein2.jpg "Ilyen színű a fenolftalein")
